Egyetlen Fiú számára sincs esély rá

1Jn 2,18-21 - Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.

Zs 95 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Jn 1,1-18 - Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: „Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Egyetlen Fiú számára sincs esély rá, hogy Atyja nélkül eljusson, visszataláljon az Atyához! Mint a szivárvány, mely kikel, a napban tündököl, de végül, visszahull oda, honnan vétetett. Ez az emberlét íve is, ha engedjük, hogy kirajzolódjon létünk íve. Ebben a család lehet legfőbb segítségünkre, és kellene is, hogy azzá legyen. Nem kell, és nem is szabad ezt a tényt, ezt a szükséget, ezt a természet adta törvényt misztifikálni, vagy megkísérelni olyan köntösbe bujtatni, amivel az istentelen világ számára is elfogadhatóvá lehet tenni. Ha egyszer, minden által lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett, akkor ne kísérletezzünk azzal, hogy hátha, mégis lehet. Miért próbáljuk a lehetetlent bizonygatni, amikor van egy valami, ami bizonyosan működik?

Bizony, el kell ismernünk, az Ember része az egésznek, de az egészből csak részesült, de mégsem képes birtokolni az egészet. Az Ember, a maga teljességében csak addig képes eljutni, ahonnan belepottyanhat az egészbe. Az egész birtoklásához az emberből a lényeges, maga az Isten, ha hiányzik, akkor sohasem érhető el. A kinyilatkoztatás nekünk adatott, pontosan azért, hogy higgyük, és a hit Istenbe oltson bennünket. Visszatalálni, egyedül kevesek vagyunk. Keresnünk kell egész életünkön azt, minden elágazásunknál (útelágazásnál), hogy mi az, és ki az, aki segíthet bennünket abban, hogy visszataláljunk arra az útra, melyen belepottyanhatunk Isten tenyerébe, abba az Egészbe, melyben helyünk van, annak részeként.

Legyen! Vágyakozzuk, és ne szűnjünk meg keresni! Ámen