Könnyedén el is suhanhatnék a mai tanítás mellett

Bar 5,1-9 – Jeruzsálem, vesd le a gyász és az ínség ruháját, öltözzél annak a dicsőségnek díszébe, amelyet Isten ad neked mindörökre.

Öltsd fel Isten igazságának köntösét, s tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját, mert az Isten ismertté teszi fényességedet mindenütt az ég alatt.

Isten ezt a nevet adja neked örökre: „Igazságosság békéje”, „jámborság dicsősége”.

Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és tekints keletre! Nézd, miként gyűlnek egybe fiaid, napkelettől napnyugatig a Szent (Isten) szavára, és ujjonganak, mert Isten megemlékezett róluk. Gyalog mentek el, ellenség hajtotta őket, de Isten mindnyájukat visszavezeti hozzád, olyan pompával hozzák majd őket, mint királyi sarjakat. Mert elhatározta Isten, hogy alacsonnyá teszi a magas hegyeket és az örök bérceket. A föld színéig betölti a völgyeket, hogy bizton haladhasson Izrael Isten dicsősége alatt.

Az erdők és az illatos fák Isten parancsára mind árnyékot nyújtanak Izraelnek. Isten vezeti majd népét örömben, dicsőségének fényében, s kíséretül adja nekik irgalmát és igazságosságát.

Zs 125 - Zarándok-ének. ŰMikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: „Nagy dolgokat művelt velük az Úr!” Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.

Fil 1,4-6.8-11 - Mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg mindnyájatokról, mert az első naptól mindmáig közösséget vállaltatok az evangéliummal. Ezért bízom benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.

Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretben és a teljes megértésben, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.

Lk 3,1-6 - Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztában kiáltónak szava: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit. Minden völgyet betöltenek, minden hegyet és halmot elhordanak; ami görbe, egyenes lesz, a göröngyös pedig sima úttá: és meglátja minden test Isten üdvösségét”„ [Iz 40,3-5].

Könnyedén el is suhanhatnék a mai tanítás mellett, azzal, hogy mindez kijelentés, állítás, ami tőlem független, rám nem vonatkozó, nincs vele dolgom. Pedig, többről van itt szó! Például Pál szavai arról szólnak, hogy bizalommal, hittel van azok iránt, akik láthatóan „közösséget vállalnak az evangéliummal”! – Csak nehogy csalódnia kelljen, és hitében elbizonytalanítsam! Valóban én vagyok az, akiben Pál, Krisztus szolgája bízhat, és vágyakozása bennem teljesülhet? Én vagyok az, akiben Jézus Krisztus be tudja fejezni azt, amit Isten a megteremtésemben rám bízott, elkezdett?

De nézzük az evangélium gondolatait. János, a történelem egy pontján, mikor annak ideje – szüksége, Isten meglátása szerint - elérkezett, belekiáltja a mindenkor születendő halló fülekbe: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” Hogy megláthassa „minden test Isten üdvösségét”! – Aminek feltétele az, hogy minden percemet az önvizsgálat megszentelő kegyelmével éljem meg. Azaz: Isten jelenlétében vizsgáljam felül tetteimet, döntéseimet, szándékaimat. Mennyiben vagyok közösségben azzal az akarattal, melyet Jézus hirdet? Hol vagyok én, és hol van Isten - általam abban a világban, melyben mozgok és vagyok? Képes vagyok együtt rezdülni Isten szándékával?

Most, Adventben, a Karácsony várása az, ami figyelmeztetni akar, hogy minden órámat a készületben kell megélnem. Készülődő félben vagyok? Ehhez tudnom kell, alázattal, és szelídséggel kell tudomásul vennem, hogy nem vagyok kész! Arra a teljességre, amire Jézus szeretne elvezetni engem. Mennem kell tovább, haladnom kell, ne álljak meg! Hittel, hogy reményt és bátorítást add számomra Isten bőséges kegyelmével arra, hogy célt érhessek (l.: 2Tessz 2,16)! Ámen