Az elveszettekért szólít bennünket Krisztus

Iz 40,1-11 - Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! -- mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: „Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.” Egy hang szól: „Kiálts!” És mondtam: „Mit kiáltsak?” Minden test csak fű, és minden szépsége olyan, mint a mező virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete ráfúj. Valóban csak fű a nép. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava megmarad örökre. Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: „Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.”

Zs 95 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Mt 18,12-14 - Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.

Az elveszettekért szólít bennünket Krisztus. Segítsünk Neki és Istennek, hogy azokhoz elérhessen, akik eltévedtek, akik megtévedtek, akik nem látják az utat, és a közösséget, melyben útjukon elérhetnék a maguk teljességét, célját. Célunk egyetlen kell legyen, hiszen ezért született a világba Jézus, az Isten Fia: hogy Krisztus terelgetésével elérhessük örök legelőnket, Isten országát, melyben mindannyiunk boldogságát készíti elő Atyánk!

Más szóval, az életszentségre szól meghívásunk! Keskeny az út arra felé, könnyű eltévednünk, éppen ezért van szüksége mindannyiunknak Krisztusra, az örök Igére!

Közelítsünk ehhez a gondolathoz azzal a bátorsággal, hogy felteszem magamban azt a kérdést, hogy én vajon jó úton vagyok? Én olyan közösséget alkotok, akik engedjük, hogy Krisztus tereljen bennünket? Lehet, hogy én akarok mindenki mást terelgetni? Vagy, mindent kritizálok csak, és közben észre sem veszem azt, hogy én sem követem Jézust, Jézus pulikutyájától nem engedem terelgetni magam? Mire használom, mire megyek azokkal a szentségekkel, melyeket azért kapok, hogy életem legyen Krisztusban?

Ferenc pápa ezzel kezdi a Gaudete et exsultate kezdetű enciklikáját: »„Örüljetek és ujjongjatok” (Mt 5,12) - mondja Jézus azoknak, akik üldözést vagy megaláztatást szenvednek miatta. Az Úr mindent elkér, és amit felkínál érte: az igazi élet, a boldogság, amelyre teremtve lettünk. Azt akarja, hogy szentek legyünk, és nem azt várja, hogy meg elégedjünk egyfajta középszerű, felhígított, széteső élettel. Valójában - különféle módokon - a Szentírás első lapjaitól kezdve jelen van az életszentsége szóló meghívás. Így mondta az Úr Ábrahámnak: „Járj előttem, és légy tökéletes” (Ter 17,1).«

Bizony, akik a mai világban Keresztényként próbálunk meg élni, mind elmondhatjuk, hogy üldözést és megaláztatást kell elszenvednünk. Hiszen, Jézus tanúsága nevetség tárgya, és nem kívánatos. Valljuk meg, ezért nem élünk mi sem úgy, ahogy azt Jézus tanításából megértenünk kellene. Ha csak a szóhasználatunkat és szlengjeinket vesszük alapul: mennyiben más a mi szókészletünk, mint amit a világ használ? Ha egy szentmise után megállunk a templom előtt, és egy kicsit oda hallgatunk a csoportok beszélgetésére, nem de ugyanazokat a káromkodásokat, és trágár stílusokat halljuk, amit nap mint nap hallhatunk körülöttünk? Mert nem vállaljuk fel a konfrontálódást a világgal. Mert nem vagyunk képesek elviselni a meghurcoltatást, a lenézést, a megvetést, az üldöztetést és a megaláztatást, Krisztusért, Jézus nevéért! Nem a tökéletességre hajazunk, amit Jézus ajánl a számunkra, ahogy Ábrahám számára is ajánlotta. A „Járj előttem”, az azt akarja jelenteni, hogy úgy éljek, hogy azt ne kelljen szégyellnem, ha szembe jönne velem az utcán Krisztus, vagy, egy keresztény közösségbéli társam.

Segíts Istenem, hogy realitásérzékem, tudatosságom, alázatom és szelídségem útra vezessen vissza, Krisztussal! Ámen