Elképzelem, azt, ahogy történt

Iz 29,17-24 - Íme, még egy kevés kis idő, és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog. Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak. Mert vége lesz az erőszakosnak, és eltűnik az öntelt, kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket; akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket, az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban, és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat. Így szól Jákob házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: „Most már nem szégyenkezik Jákob, és most már nem sápad el az arca, hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében, szentnek mondják nevemet, szentnek mondják Jákob Szentjét, és Izrael Istenét félik. Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet, és a zúgolódók belátást tanulnak.”

Zs 26 - Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: „Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Mt 9,27-31 - Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!” Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?” Azok ezt válaszolták neki: „Igen, Uram!” Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: „Legyen nektek hitetek szerint.” Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja!” De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.

Elképzelem, azt, ahogy történt: Jézus megy az utcán, tereken, úttalan utakon, és az a két vak ember valamilyen módon tudomást szerez róla, hogy Ő az! Vajon hogyan szereznek tudomást arról, hogy Jézus az, és hogy számíthatnak rá, hogy segít rajtuk?

Mintha Jézus szótlan maradna, és nem venne róluk tudomást. Megy tovább szótlanul. Haza akar érni, és a két vak követi őt rendületlenül.

Amikor Jézus hazaérkezik, már bent van a házban, már kinn rekedt a világ, a kíváncsiskodók, és a őt mindenáron megfogni akarók. Mert nem hisznek benne, mert féltik a maguk egzisztenciáját, mert Jézusban ellenségüket látják, vagy egyszerűen nem tudnak mit kezdeni Vele. Jézus akkor szólal meg, és akkor kérdezi őket: mit akartok? „Hiszitek, hogy meg tudom azt tenni, amit kértek?” És akkor, ez a két vak ember kifejezi azt, amit eddig is bizonyítottak azzal, hogy követték őt: Igen Uram hisszük, hogy Te tudsz rajtunk segíteni!

Itt van Jézus, aki már érzi, hogy elutasítják, hogy nem hisznek neki, hogy nem akarják az emberek vele a közösséget. Ugyanakkor itt van ez a két vak ember, aki teljes bizalommal van iránta, akik eddig soha nem látták őt, de talán hallották, és hallották hírét annak, hogy embereket gyógyított, az embereket bajukban megsegített. És lám, Jézus kimondja azt, amit várnak tőle: „legyen nektek hitetek szerint”.

Vajon én meg tudtam volna állni, hogy ne mondjam el senkinek, hogy ne bizonyítsam azt, hogy engem megsegített az Isten? Igen, mert egyszerre láttak olyan dolgokat, amit eddig soha nem láthattak! És ehhez nem kellett más, csak, hogy elhiggyék azt, amit eddig hallottak, hogy teljes bizalmukat bele helyezzék abba az emberbe, akiről mindazt hallották.

Nekünk, akiknek minden érzékszervünk épp és egészséges, akik látunk és hallunk, érzünk és tapintunk, bizonyosságaink vannak erről a világról, akiknek van testi egészségünk, mennyire vágyunk arra, hogy ennél többre legyünk képesek?

Van bennem egy olyan egészséges életösztön, ami arra serkent, hogy bár testemben nem szenvedek hiányt, de, hogy ennél több is jusson nekem? Hogy az a Krisztus, aki azt mondja, hogy „én vagyok az út, az igazság, és az élet”, hogy az számomra valóban utat mutathasson, életet adjon számomra, olyan életet, amit nem tudok megszerezni magamtól? Mi az az igazság, amely Krisztus birtokában van, és amit, vágyak egyáltalán, hogy velem megosszon? Szeretném az igazságát megismerni? Kell nekem az az igazság, ami Krisztusnak birtokában van? Képes vagyok utána eredni, és nem hagyni békét neki addig, amíg nem kapom meg tőle? Képes vagyok minden útszéli óriásplakát ellenére követni őt, mert mindennél fontosabb az, amit ő tud nyújtani nekem, amit ígér a számomra?

Istenem. Nem tudom azt sem mondani, hogy akarom, mindennél jobban a Te Igazságodat, a Te általad mutatott utat, azt az életet, amit Te ígérsz. De vágyom rá, mert hiszem, hogy értem való, és érzem, hogy jó nekem a Veled való közösség, és magadhoz vonzol engem, aminek nem akarok ellen állni. Ámen