Az isteni Ige teljesül

1Jn 1,5 - 2,2 - Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

Zs 123 - Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, - vallja meg most Izrael, - ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk, talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk. Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket, talán elborítottak volna a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk! Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk. Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.

Mt 2,13-18 - Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: „Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.’’ Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat’’ [Óz 11,1]. Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott: „Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé” [Jer 31,15].

Az isteni Ige teljesül, mellyel nincs embernek módja ellenkezni! Ez az állításom, lehet, hogy úgy igaz, hogy Istennek mindig van Embere rá, Aki teljesíti akaratát, ezért, az isteni Ige teljesülése garantált. Ez is bizonyítéka annak, hogy létünk a teremtői akaratból való, de ugyanebből az akaratból van az Ember szabadsága, szabad akarata is. Tovább gondolva: arra enged következtetni, és így az emberi öntudatot formálni, hogy a nekünk adott szabad akarat abból az isteni bölcsességből ered, Aki a Szeretet, vagyis, maga az Isten! Ez visszahat rám, akiben ez a felismerés tiszteletet kelt Istenem iránt.

Még egy gondolat támad bennem a fentiekkel kapcsolatosan: amikor a földön túlnépesedésről beszélünk, akkor az lehet, hogy azzal függ össze, hogy emberben csökkent az Isten iránti tisztelet, a hit abban, hogy Istennél van minden hatalom. Ezért meg kell sokszorosítani Istennek a teremtését az emberben, hogy találjon olyant, aki teljesíti szándékát, akaratát, az isteni Ige teljesülését.  

A Szentírás számtalan történetet mesél el, melyre én visszatekinthetek a magam korából. Ez a visszatekintés arra indít, hogy a felvázolt történetben megtaláljam a magam kapcsolatát Istennel, annak kapcsán, hogy a történetben megismerhetem Isten jelenlétét. A visszatekintés, a történetek megismerése azért lehet szükséges számunkra, mert segíthet abban, hogy én magam is próbáljak visszatekinteni a magam történetére, és abban is megtalálni az isteni Ige teljesedését, egyúttal Isten jelenlétét a magam életében.

Nem vagyok, nem lehetek Isten létén kívül! Erre a magam életéből is kell találnom bizonyítékot, hogy bizonyosságot szerezzek Isten közléséről, velem való közösségéről, személyes jelenlétéről. Éppen ezért, nem szabad hagynunk, hogy a világ elterelje, elvonja figyelmemet arról, Aki vagyok, arról, Aki lehetek, akkor, ha a világgal nem önmagával lépek közösségre, hanem Istennel való közösségem felöl, vagyok bene a világban! Jelen lenni, lehetek, vajon, úgy, ha nem vagyok Isten jelenlétében jelen? Talán, Isten jelenléte nélkül jelen lenni embernek, csak pótcselekvésként tűnhet annak. Éppen ezért, ez utóbbi esetben, óhatatlanul bele rondítunk egymás jelenlétébe, miközben keresztbe teszünk Isten szándékának. Ha csak feltételesen is van gondolatmenetemben némi igazság, már akkor is arról van szó, hogy mennyire együgyűek és sajnálatra méltók vagyunk! Mégsem tűnik úgy nekem, hogy Isten sajnálatból segít rajtunk. Köszönöm Istenem azt a szeretetet, Aki Te vagy számomra! Ámen