Tegnap azt mondtam

Jer 23,5-8 - Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk. Azért íme, jönnek napok, - mondja az Úr, - amikor nem mondják többé: „Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!”, hanem: „Él az Úr, aki felhozta és elvezette Izrael házának ivadékait észak földjéről és minden országból”, ahová elűztem őket; és a saját földjükön fognak lakni.”

Zs 71 - Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Mt 1,18-24 - Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni” [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.

Tegnap azt mondtam, hogy Valójában Isten és az Én személyem közötti személyes kötelék az, ami Van! Ma azt teszem ehhez hozzá, hogy ez a kötelék, egyúttal közlés is. Nagybetűvel írtam az ént, amiért ezzel általánosan az emberi személyiségre akartam utalni.

A közlés fontosságáról szeretnék azonban ma elmélkedni. Amihez jól jön a mai evangélium, és József példája.

Nem tekintem e fogalmat, hogy közlés, egyirányú dolognak. A közlésben, mely két ember között történhet, mindketten benne vannak, mindketten részesei és mindketten részesítik egymást önmagukból. Magamat közlöm a másikkal. Miközben a másik közlésére érzékenyen és szeretettel, tisztelettel teszem képessé magam.

Hazafelé jövet a rorátéról az a szlogen ötlött fel bennem, hogy „az élet habos oldala”. Mely, ugye, egy sör reklámja. Ha a szlogen mögül kiveszem a képet, akkor eltűnődhetek arról, hogy vajon, számomra mit jelent, milyen értéket képviselhet ez a szlogen? Mert, aminek nincs értéke, vagyis nincs másik oldala, az nem értékes. Mert, ugye, van egy másik szlogen is, vagy közmondás (?), hogy az éremnek két oldala van. Az érem pedig értéket jelent, képvisel.

Én, a magam részéről a sör reklám szlogenjét, ebben az összefüggésben nem tekintem értéknek, maximum jópofának, és szubjektív, önös érdek kifejezésének: vegyétek és használjátok azt, amivel nekem hasznot hoztok, az engem hidegen hagy, hogy az számodra hasznos, értékes lehet, vagy sem. Nekem legyen belőle hasznom, ez a lényege.

Ha a mai evangéliumot a reklám oldaláról tekintem, akkor azt mondhatnám, hogy Isten szándékát, érdekét, jött az angyal, mint egy jó sales-es, marketinges üzleti menedzser, hogy eladja Józsefnek. Rátukmálja Józsefre. Elég borzasztóan hangzik mai, üzleti érdek szerinti megfogalmazásban. Ugyanakkor, már is ennek a történetnek egy rettenetes rossz szájíze lesz.

Miért helytelen ez a megközelítése a mai evangéliumnak? Mert, a világunk mai üzleti kommunikációjával ellentétben, Isten önös kommunikációja nem önös, nem szubjektív érdek. Isten nem képes önző lenni! Olyan érdeket képviselni mely bárki más érdekével ütközhet, vagy ellentétes. Persze, bárki érdekét sértheti Isten érdeke, lásd Jézus esetét, akit az Emberek keresztre feszítettek, ha az, akit sért Isten érdeke, az nem képes önös érdeke elé helyezni a közös érdeket, mely mindenki érdeke lehet!

Az, aki Istent annak látja, Aki a Mindenség Teremtője, éppen ezért a Mindenség érdekeit tekinti érdekének, de képes is átlátni a Mindenséget, az képes lehet a Neki szóló üzenetet, Istentől, úgy fogadni, melynek alá kell rendelnie önös érdekét.

Azt kell mondanom, megállapítanom, hogy József bölcs ember volt! Több szempontot is fel tudok sorolni e kijelentésem mellé. És még mindig a közlésről elmélkedek:

- József már eljegyezte Máriát, már tudott volt, hogy szeretnének egybe kelni, összekötni életüket, elköteleződni egymásnak. Amikor kiderült, hogy Mária várandós, gyermeket vár. József egyet biztosan tudott, az pedig az volt, hogy nem tőle volt más állapotban Mária. Ugyanakkor ismerte Máriát, és e kettő ismeret számára érthetetlenné tette azt a tényt, hogy mindez, hogy történhetett meg. Azonban, volt itt még egy lényeges dolog, hogy mindketten hithű zsidók voltak! Ez a tény csak megnehezítette a képletet József számára. Teljes képtelenséggel, megmagyarázhatatlan helyzetben találta magát. Az Ő helyzetében, személyisége és életállapota alapján egyetlen dolgot tudott elképzelni, amivel megmentheti Máriát, és amivel önmaga is tisztázhatja magát Isten előtt: elengedni, hagyni, hogy megtörténjen az, aminek most már meg kel történnie, de, amihez neki nem lehet többé köze, hiszen ezzel nem lehet dolga. Vagyis, arról le kell tennie, hogy házasságra léphessen Máriával. Pedig, magában már erre felkészült, és elő is készített rá mindent, ami őt illeti, és ami a hite szerint helyes, és helyén való. Azaz, Józsefben meg volt egy döntés, és ezt a döntését bizonyos, hogy Istennel kibeszélte, közölte! De, Isten még nem közölte Józseffel önmagát! Talán erre várt még József. Ebben a helyzetben nem értem, hogyan volt képes aludni József? Elképzelésem szerint Isten adott neki álmot, megnyugtató álmot, hogy zaklatottságából képes lehessen Isten kizökkenteni, és meghallhassa közlését, mait nappal nem volt képes meghallani. „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni” – hangzik Isten megszólítása az angyal által, Józsefhez. Egyértelmű megszólítás, és egyértelmű az Isten közlése is: ’Nem azt akarom, hogy ne kelljetek egybe, hanem azt akarom, hogy a ti egységetek, amikor ketten lesztek egyek, testben és lélekben, azzal szándékom teljesülhessen. Küldetést bízok Rátok! Ne félj!’ Azt is megmondja az álom Józsefnek, hogy mit kell tennie, hogy kell majd hívni a gyermeket, és mire kell a gyermeket Józsefnek és Máriának alkalmassá tenni. A közlésében Isten kifejezi azt is, hogy ismeri Józsefet, tudja, hogy mennyire fontos számára az Írás, az Isteni Ige, ezért utal arra a kijelentésre, Izajás szavaiból, melyet Isten József szívébe égetett, már a teremtés idején! És József ráismer a kijelentésre, ez a biztosíték számára, hogy az álom nem kísértés, hanem Isten lelke szólítja, közli magát vele, és ad számára nyugalmat, megerősítést arra, hogy mit tegyen. Bárcsak, én is lehetnék Istennel olyan személyes kapcsolatban, melyből bizonyosságot kapok arról, hogy mi az én dolgom! De nem szűnök meg kérni, és addig is, míg megértem Őt, teszem azt, amit jónak ítélek meg az Ő közeléből, és a Vele való barátságért. Ámen