Figyelmemet ma, a Zakariásról szóló részletes bemutatás köti le

Bír 13,2-7.24-25a - Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: „Te meddő vagy és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz. Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél. Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből.” Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: „Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, hanem ezt felelte: „Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.”„ Meg is szülte a fiút és elnevezte Sámsonnak. Aztán a gyermek felnövekedett, s az Úr megáldotta, és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke.

Zs 70 - Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: „Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!” Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat. Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat, és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád? Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem. Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem. Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje. Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz; Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.

Lk 1,5-25 - Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és igazsága szerint. De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében szolgálatot teljesített az Isten előtt, s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg őt. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni [Ter 17,19]. Örömed és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik [Szám 6,3; Bír 13,4], és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa [Mal 3,23-24], a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.” Ekkor Zakariás megkérdezte: „Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” Az angyal ezt felelte neki: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked. De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.” Ez alatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt. Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Figyelmemet ma, a Zakariásról szóló részletes bemutatás köti le. „Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és igazsága szerint. De nem volt gyermekük”. Fegyelmezett emberek voltak, Zakariás, és Erzsébet is. Ennek köszönhetően volt helyük a közösségben is. Szolgálatra volt alkalmas, és ki is választották rá Zakariást. Ebben a helyzetében találja őt az angyal, Gábriel. Amire Zakariás reakciója: „zavarba jött, és félelem szállta meg”.

Na most, hogy vagyunk ezzel mi, a világban élő emberek? Bizony, nem hogy zavarba jönnénk, vagy megijednénk, de észre sem vesszük, fel sem fogjuk, meg sem halljuk, ha megszólítani akar bennünket Isten küldötte. Pedig, ez lenne az emberi méltóság azon állapota, melyben szolgálatra készségünk kifejeződhetne. Érzékenyíteni kellene magunkat rá, hogy a világtól idegen neszekre, személyekre, találkozásokra készségesek lehessünk! Most, ugye, arról beszélünk, hogy Isten üzeneteire kellene fogékonyakká lennünk. De az érzékenységünkre akkor is szükségünk volna, amikor a gonosz keres meg bennünket, hogy használjon a maga céljaira! Ez az, a lelkek megkülönböztetése, amire ma sokkal inkább kellene magunkat nevelni, mint Szent Ignác idejében. Hiszen a világból ránk leselkedő ingerek sokkal erősebbek mint Ignác korában volt. Vegyünk néhányat: tele van a környezetünk, életterünk reklámokkal. A viselt ruháinkon lévő feliratoktól kezdve a tömegközlekedési eszközökön lévő reklámokig, a különböző kereskedelmi egységeknek a plakátjaitól kezdve a különböző árúk reklámozásán át, az utcai plakátokig. És akkor még semmit sem említettünk a médiák az elektronikus eszközök mérhetetlen reklámanyagáról, vagy híranyagáról, melyek mind ránk rontanak, és szédítenek el, vonják el figyelmünket, izgatnak, és töltenek el érzelmekkel és kényszerítenek bennünket ösztönös védekezésre. Milyen a mi érzelem világunk? Mennyire szabad és mennyire független, és milyen esélyünk van rá, hogy az égiekhez ragaszkodjunk, és legyünk képesek rájuk koncentrálni. Amikről említést tettem, ezek mind külső ingerek, de ezeken túl, vannak azok az ingerek, melyeket azok gerjesztenek bennünk, és kénytelen kelletlen kialakítjuk rá a magunk válaszait, reakcióit. Ebben a közegben, meg sem hallhatjuk a lélek indítását, mely bennünk és belőlünk, szelíden és szerényen, halkan és végtelen alázattal próbál, szeretne bennünket hangolni Isten énünkre. Ebben a világban büntetésünk az, ami Zakariásé volt: megnémulunk, és süketekké válunk. Nem tudunk beszélni Istenélményeinkről, Istentapasztalatainkról. De, ha tudunk is, nincs, aki meghallja! Elvesztettük érzékenységünket Isten Lelke iránt!

Ebben a világban, ugyan, minek is születne meg Keresztelő Szent János? De, ha nem jön el közénk a bűnbánat, az önvizsgálat szelleme, akkor, hogyan születhetne meg közénk, és bennünk Jézus, a Krisztus, Aki az Atya Isten küldötte!? Akit megváltásunkra, megváltoztatásunkra, megszentelődésünkre, megszólításunkra, figyelmeztetésünkre küldene közénk, hozzánk – személyesen - az Isten! Adj nekem Istenem érző szívet és halló fület, a Te szavadra! Ámen