Az Ember reakciója

Iz 35,1-10 - Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom! Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon! Övé lett a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron fensége; meglátják ők az Úr dicsőségét, Istenünk fenségét. Erősítsétek meg a lankadt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a remegő szívűeknek: „Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket.” Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban. A száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává; a tanyán, ahol sakálok hevertek, benne nád és káka terem. Kiépített út vezet arra, és szent útnak fogják hívni. Nem jár rajta tisztátalan: azoké lesz, akik a helyes úton járnak, és balgák nem tévelyegnek rajta. Nem lesz ott oroszlán, ragadozó vad nem lép rá, nem is téved arra: csak a megváltottak járnak rajta. Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, és örök örvendezés lesz a fejük felett; vidámság és öröm tölti el őket, s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.

Zs 84 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.

Lk 5,17-26 - És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje éppen vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán. Be akarták vinni és eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: „Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.” Az írástudók és farizeusok erre tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?” Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani - így szólt a bénához: - Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.” Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: „Ma csodálatos dolgokat láttunk.”

Az Ember reakciója, vagy, … az Ember e-világba megrekedtsége, mely kihallatszik: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?” Mennyire idegen számunkra az, hogy az Isten közöttünk van! Emberként van jelen, és emberi módon is képes velünk közösségre lépni, hogy bennünket Istennel közösségre elvezethessen.

Ez a történet számomra azt igazolja, hogy Jézus minden csodája bizonyítani akarja az Ember számára – a mindenkori ember számára -, hogy Jézus az Istent kinyilatkoztató, az Isten személyessége, Aki emberré lett. Hogy én, az Ember, hinni tudjam azt, hogy minden Ember Istenhordozó! Nem azon múlik, hogy az illető Ember ezt hiszi, vagy tudatában van, esetleg észreveszi magán. Hanem azon múlik, hogy én, akit Isten megszólítani akar, meggyógyítani, megváltani, megtéríteni akar, vágyakozom-e arra, hogy megmentésemet tőle várom, hogy tudatában vagyok-e annak, hogy megmentésre szorulok, és, ha e tudattal élek, akkor vannak- e társaim, akik hisznek nekem, és hiszik, hogy Isten megsegíthet engem, és e megmentésemben segítenek-e abban, hogy kapcsolatba kerülhessek Istennel!

Összeesküvés elmélet lenne ez? Nem gondolom. De azt sem, hogy nekem kellene e világ szókészletével, vagy fogalmainak értelmezésével közösséget vállalnom! Nem érdekel, hogy ki mit állít, ki milyen fogalomnak milyen értelmet tulajdonít! Így, az sem érdekel, hogy összeesküvés elméletnek tartják gondolatomat. Én Krisztussal akarok közösségre lépni, az Ő tanítványa akarok lenni, és az Ő gondolkodását, logikáját szeretném magamévá tenni, éppen ezért e világ oktalanságától eltávolítom magam! Igen, minden evilági gondolat oktalanság Isten szándékához, és logikájához képest! Többre vágyom, mint buzgalomra Isten szándéka iránt. Arra vágyom, hogy közösségben legyek Krisztussal. Már a gyermek, a csecsemő Jézussal is, aki esetlen, kiszolgáltatott – mint minden újszülött -, aki úgy tűnik, hogy semmit sem ért és lát ebből a világból, ráadásul senki észre sem akarja venni, hogy értünk született e világba! Már ott szeretnék lenni mellette akkor is, és rá szeretnék hagyatkozni akkor is, amikor anyja és apja kezdi őt nevelni, beletanítani abba az életbe, mely Isten jelenlétéről ad bizonyosságot a számára. Mert két ízig-vérig Ember igenjéből cseperedik Jézus, és lesz Mesteremmé! Fel sem érhetem, hogy az a két ember, Mária és József micsoda isteni bölcsességgel rendelkeztek, talán tudtukon kívül, hogy Jézus élete egy teljes és sértetlen Igenné legyen az Atyával, bár Ember volt, és ebben a világban volt az!

Segíts engem Istenem, hogy e világ terhét, mely teherként nehezedik rám, Krisztussal képes legyek elhordozni, úgy, hogy Krisztus ereje képes lehessen átformálni, és Hozzá hasonlóvá tenni engem! Ámen