Az Új Ádám gyermekként jön a világba
Iz 52,7-10 - Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet; aki azt mondja Sionnak: „Királyként uralkodik Istened!” Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, amikor visszatér az Úr Sionra. Örvendjetek, ujjongjatok együtt, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet. Felfedte szent karját az Úr, minden nemzet szeme láttára; és meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását.
Zs 97 - Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.
Zsid 1,1-6 - Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki - mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével -, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: „Fiam vagy te, én ma szültelek téged” [Zsolt 2,7]? És ismét: „Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?” [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: „És imádja őt Isten minden angyala!” [MTörv 32,43G]
Jn 1,1-18 - Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: „Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Az Új Ádám gyermekként jön a világba, az ős Ádám ellenében! Mond-e ez valami újat a számomra? Az első emberről csak akkorról beszél a Szentírás, mikor már felnőtt férfi. Az első asszonyról is, mintha felnőtt, kiteljesedett emberként lépne a világba. Akkor, az Istenfiúnak miért kell úgy születnie, mint bárki másnak, közülünk? Számomra a magyarázat az, hogy képesek lehessünk befogadni azt az igét, miszerint Isten, a maga teljességét nem tartotta – önmagában – olyan dolognak, amihez jobban kellene ragaszkodnia, mint egységét, közösségét azzal, mit teremtett, arra, hogy Minden, szeretet-közösségben Legyen! Ez a közösség, ez a vágyott élmény, mindennél erősebb a szeretetben, az Istenben. A Teremtőben! Isten szerint, hogy ez a vágy teljesülhessen, megéri azt, hogy megalázza önmagát! Bele vesse magát a teremtésébe. Innen kell az Embernek nekikezdeni, és felépíteni önmagát. Ez az, amihez, az Embernek, felnőtté kell válnia. Felnőtté, azaz, szabaddá. Mikor már nem hat rá többé, nem köti többé az a megfelelési kényszer, hogy meg kell felelnem – a neveltetésnek, a társadalmi elvárásoknak, a törvénynek. Amikor már felfedezve személyiségemet, képes lehetek rá, hogy annak a legbensőbb parancsnak engedjek, melyet Isten, a teremtő szándékkal, és a teljesség rendjének ismeretével osztott rám. Csak rám! Ez a ’csak rám', értelmezésemben azt jelenti, hogy időben és térben érvényes kijelentés. Aki a szabad akaratával nagy kérdés, hogy mit tudok kezdeni. Mert az Ember szabad akaratának, képessé kell lennie rá, hogy ne csupán az értelmével tudjon együttműködni. Mert miből áll egy ember? Test, lélek, és értelem. A test hordozza az adottságokat, a lélek az isteni jelenlét, míg az értelem az a rész, mely a másik kettőből képes kikeverni a szabad mozgásterét az embernek. Vagyis, nagy baja az Embernek, ha a kettő, mármint a test és lélek jelenlétét nem bírja. Nem tiszteli, nem vesz róla tudomást, nem veszi önmagát komolyan, és az értelem megengedi, hogy a személyiséget külső erők uralják. Ehhez, az értelemnek azt kell elfogadnia, megértenie, hogy Isten jelenléte nem külső erő! Önmagamban kell rátalálnom az Istennel a közösségre. Bennem van Ő, nem kívülem. Persze, hogy tisztelhetem a bennem élő Istent, ha önmagam létének tiszteletére sem jutok el? Személyem tisztelete pedig, pontosan onnan indulhat ki, hogy az újszülöttből micsoda személyiséggé lehetek! Mivé cseperedhetek, visszatekintve, a semmiből, és valójában, olyan erők működéséből, és együtthatásából, melyekről akkor fogalmam sem volt, csak visszatekintve ismerem fel létüket, és hatásukat rám.
No, nem bátorkodom azt kijelenteni ezzel, hogy nincs jelentősége a neveltetésnek. Pontosan azt próbálom mondani, hogy az ősök tiszteletét is a maguk helyén kell kezelni. Nem véletlenül tartom fontosnak azt az állításomat, hogy Jézus tanításának egyik pillére az, hogy éljünk tudatos életet. Míg a másik fontos pillére az, hogy Isten szabadnak és szeretetre teremtette az Embert, és, Vele való személyességre.
De, még valami, azzal összefüggésben, hogy az Istenfiú gyermekként jön a világba. Ne lepődjek meg azon, hogy, amikor ráébredek a bennem élő Istenre, akkor nekem is onnan kell elkezdenem az Istenismeret megszerzését, aki a jászolban megszülethet számomra is. Aki a teljesen természetes, és teljesen hétköznapi életem része, de akiről addig nem vettem tudomást! De Ő az, Aki már a gyermekségben felismerhető hasonlatosság által is vezet, Aki egyedül alkalmas rá, hogy az Atyával való közösségre elvezessen.
Köszönöm Istenem a bizalmadat, és, hogy önmagad sietsz elém, segítségemre! Ámen
