A különbség az olvasmány és az evangélium között

Iz 7,10-14 - Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!” De Ácház azt mondta: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat.” Erre a próféta így szólt: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.

Zs 23 - Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

A különbség az olvasmány és az evangélium között az, hogy Ácház visszautasítja a próféta tanácsát, míg Mária elfogadja  az angyal üzenetét. A következmény az, ami megváltoztathatja az Ember és Isten viszonyát, viszonyulását. Előre írtam az Embert, mert a viszony csak az Emberen múlik! Isten viszonya a teremtett mindenséghez egy állandónak tekinthető ebben a képletben. És, ha ez így van, akkor a teremtett mindenségben az Ember, a személy az, aki beavatkozásával minden ember életébe belezavarhat, ha az egyén az Istennel való szövetséget semmibe veszi. A semmibe vétel teljesen mindegy – szerintem –, hogy oktalanságból ered, vagy gőgből, esetleg szándékos ellenszegülésből (bár, szerintem, Isten semmibe vétele minden esetben az Embernek az együgyűségére vezethető vissza), az ártó a mindenségre nézve, és bűn önmagára nézve.

Bennünk, emberekben e két dimenzió: a közösségért való felelősségünk, és önmagunkért való felelősségünk egyként működik, vagy legalább is, kellene működni. Sajnos erről keveset beszélünk, mintha nem is akarnánk tudomást venni róla. Azon tűnődök, hogy melyiket hagytuk el előbb? Vagy melyikről mondtunk le előbb? Esetleg, melyiktől választottak el előbb?

Mintha ma, tagadnánk a személy felelősségét, személyes felelősségünket bármiért, amit erkölcsi, morális kérdésként kell kezelnünk ebben a világunkban. A kötelességeink és a feladataink túlnőttek rajtunk, hogy elnyomni képesek lehessenek felelősségünket. Pedig, a kötelességek és a feladatok olyan függőségek, ha túlnőnek rajtunk, és a felelősségkörünkön, melyek a gonosz mesterkedései. Nem Istentől való az, ami elnyomja Istentől ránk ruházott felelősségünket! Ha felelősségünknek nem tudunk megfelelni, úgy is mondhatjuk, hogy ha felelősségkörünkben, mely Istentől van ránk osztva, a félelem tölt el, vagy bizonytalanok vagyunk – szeretetben hiányt észlelünk magunkban, akkor ott baj van. Akkor azzal dolgunk van. Akkor itt van szükségem kegyelemre, Isten bölcsességére és támogatására. Jöjj Lélek, és támogass meg engem, hogy a jót tudjam tenni és azt jól tudjam tenni! Ámen