Eszembe jut egy idézet

1Sám 1,24-28 - Amikor aztán elválasztotta, felvitte magával, három fiatal bikával, három véka liszttel és egy korsó borral együtt, és elvitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsinyke volt. Amikor levágták a fiatal bikát, odavitték a gyermeket Hélihez. Anna ekkor így szólt: „Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál.” Ezután imádták ott az Urat.

1Sám 2,1.4-8 - Anna is imádkozott, ezekkel a szavakkal: „Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílt a szám ellenségeimmel szemben, mert örvendezem segítségeden. Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék, elszegődnek kenyérért, akik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek, s míg sokat szül, aki meddő volt, akinek sok fia volt, meddőségbe esik. Az Úr tesz halottá és élővé, visz le az alvilágba, s hoz vissza onnét, az Úr tesz szegénnyé s gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá. Porból felemel szűkölködőt, sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön és elfoglalja a dicsőség székét. Mert az Úré a föld minden sarka, s ő helyezte rájuk a föld kerekségét.

Lk 1,46-56 - Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Eszembe jut egy idézet: „Amikor úgy tűnik Isten nincs jelen, fontos, hogy legalább a helye üres maradjon, azaz ne akarjuk az űrt betölteni más tevékenységgel, valamiféle bálvánnyal, amelynek leginkább aktivizmus a neve.” (Szentmártoni Mihály SJ – Jézussal kettesben c. könyvéből)

Talán úgy illik a mai evangéliumhoz ez az idézet, hogy Mária bizonyosságot tett az idézet Ószövetségi idézetekkel – Erzsébetnek adott válaszával - arról, hogy tette megfontolt volt. És nem azért aktivizálta magát, kereste fel Erzsébetet, mert nem tudott másképpen szabadulni – eltávolodni –, ahogy próbált kitérni Jónás, Isten szándéka elől. Mária nem is tehette meg, úgy tűnik nem is vágyta, hogy Isten helye benne űr legyen, vagy azt kitöltse bármi mással. „Nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas”, Mária tisztában volt azzal, hogy nagy dolgokra szemelte ki Őt az Isten, amit boldogan fogadott el!

Számomra, mindebből egy most a fontos: készüljek, növeljem bennem azt az űrt, amit Isten tölthet ki akkor, amikor arra elérkezettnek látja rá az időt, hogy engem használjon a maga szándékaira. Ez az Ember számára az úton levés, az élet szépsége, hogy készületben lehetek, és készülhetek, remélhetem azt, hogy Istennek terve van velem!

Szelíddé, alázatossá és bizonyossá a reményben és az Atya iránti szeretetre tégy engem Krisztus Szentlelke! Ámen