De azt, megértették-e

Sir 48,1-4.9-11 - Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló, - a szava lángolt, mint a fáklya -, éhínséget hozott rájuk, és megfogyatkozott a száma azoknak, akik gonosz akarattal bosszantották, és nem tudták szívlelni az Úr parancsait. Az Úr szavával elzárta az eget, és három ízben tüzet hozott le az égből. Ilyen dicső volt Illés a csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan, aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin, akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit! Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek.

Zs 79 - A karvezetőnek. „A törvény lilioma” szerint. Ászáf zsoltára. Figyelj ránk, Izrael pásztora, aki Józsefet nyájként vezérled! Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Ébreszd fel hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket! Isten, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Uram, seregek Istene, meddig haragszol még néped könyörgése ellenére? Könnyek kenyerével etetsz minket és bőséggel adod nekünk italul a könnyet. Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt, s ellenségeink gúnyolnak minket. Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt, nemzeteket űztél el és elültetted őt. Utat egyengettél előtte, elültetted gyökereit, s betöltötte a földet. Árnyéka elborította a hegyeket, vesszői az Isten cédrusfáit. Kiterjesztette indáit a tengerig, hajtásait a folyamig. Miért rontottad le kerítését, hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette? Pusztítja az erdei vadkan és lelegeli a mezei vad. Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk! Tekints le az égből, hogy meglásd és meglátogasd e szőlőt! Oltalmazd, amit jobbod ültetett, s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél. Tűzzel égették feldúlták, vesszenek el arcod feddésétől! Legyen kezed jobbodnak férfián, az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél. Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket és mi segítségül hívjuk nevedet. Uram, seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk.

Mt 17,10-13 - Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?” Ő ezt felelte: „Illés valóban eljön, és helyreállít mindent [Mal 3,23-24], sőt, mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog általuk.” Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

De azt, megértették-e a tanítványok, és megértjük mi, hogy mindennek értelme mi?

Vértanúvá lett János, de Jézus is, hogy értésünkre adja, juttassa Isten azt, hogy szüntelenül önvizsgálattal kell fegyelmeznünk magunkat. Vizsgálni a bennünk működő lelkek megkülönböztetését: Mi az, ami Istentől való indíttatás, és mi az, ami a gonosz mesterkedése? Aki ezzel törődik, az tudja igazán, hogy ez milyen nehéz dolog, és mennyire nem egyszerű. És bizony, az idő előrehaladtával – a történelmi időkre gondolok – egyre nehezebbé lesz, amiért egyre terheltebb az idő a bűnnel, a mi bűneinkkel, mely összezavar és szétszór. Úgy bennünk, mint közöttünk is felismerhető a konkoly rettenetes kuszasága.

Rá kell ébrednünk, hogy az Igazság nem a hatalom kezében van. hiszen, a hatalom a maga igazságát szolgálja. Az Igazságban van a hatalom, pontosan azért, amiért nem hajladozik, és nem az idő feletti uralkodásában éli ki magát. Az Igazság soha nem időt akar nyerni, hanem időt akar adni rá, hogy ráébredjek, hogy Neki van igaza, és nem nekem, aki szubjektív vagyok, és ráadásul állandóan változik az érdek mely igaságnak véli magát.

A Makabeusok könyvében ez áll, amire hivatkozik a mai evangélium is: „Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek törvényéről, melyet neki a Hóreben egész Izrael számára parancsokként és végzésekként adtam. Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.” [Mak 3,22-24]

Erre utaltam az imént, hogy Illés, de Keresztelő János is azért jött el, hogy ráébresszen bennünket hiányosságainkra, hibáinkra, és észre térjünk! Nehogy Isten eljöjjön, és átokkal sújtsa a földet! Nekünk nem az idegengyűlölettől kell rettegnünk, hanem Isten elátkozásától, mely végzetessé teheti minden álmunkat! Vagyis, ne legyünk együgyűek, és ne arról beszéljünk, ami megint csak pótcselekvés és tovább mélyíti együgyűségünket, hanem …

Nem kerülhetjük meg a megtérést! Isten lát, mindent lát és azt is látja, hogy érdemes e reménykednie még, vagy hagynunk kell vesztünket. Mert Isten „átka” nem az, hogy rán küldi a bajt, hanem az, hogy megengedi, hogy a bajt magunkra húzzuk, mert annyira elvesztünk, hogy Ő már nem képes rajtunk segíteni!

A megszületés ünnepe, bárcsak azt jelentené, hogy ráismerünk hibáinkra és megszületik bennünk az elhatározás, hogy visszatérünk a Fiúhoz, és Vele lépünk közösségre, minthogy a magunk igazát hajtogatnánk, és végül elveszítsük Isten igazságának kegyelmét! Ámen