A gyermeki énünk Isten gyermeki létének része

Iz 48,17-19 - Így szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék, aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell. Ha figyeltél volna parancsaimra, olyan volna békességed, mint a folyam, és igazságod, mint a tenger hullámai; ivadékod annyi volna, mint a föveny, és méhed sarja annyi, mint homokszemei; nem veszne ki és nem tűnne el neve színem elől.

Zs 1 - Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.

Mt 11,16-19 - Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek, és mondják: „Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.” Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: „Ördöge van!” Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: „Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!” De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.”

A gyermeki énünk Isten gyermeki létének része. Ezt őriznünk, gondoznunk kell, valahogy ahhoz hasonlóan, ahogy tette azt Szűz Mária is. Ezzel a gyermeki könnyedséggel, és őszinte bizalommal kell fogadnunk és ízlelgetnünk a próféta szavait: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék, aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell.”

Nem egyszerű, mégis egyértelmű, hogy „kell”! Időzzünk el e szónál. Hogyan kell fogadnom e szót: bíztatásként, feddésként, számonkérésként, vagy tanácsként? Talán mindig úgy érthetem, ahogy arra szükségem van. Amit észre sem veszek, addig, amíg nem kezdem el forgatni magamban az üzenetét. Mert Isten ugyanaz minden időben, csak én vagyok a változó. Még akkor is, ha tudomást sem veszek a változásaimról.

Milyen nagyszerű, milyen jó, hogy Isten az állandó szeretet szava, mégsem egyhangú, és nem válik unalmassá. Engem akar megújítani a szeretet állandóságával! képessé próbál tenni rá, hogy napról napra kipróbálva magam, végül rátaláljak arra az útra, mely Vele közösség, a szeretettel közösség lehet. Ne legyek gyerekes, de gyermekként tekintsek Istenre, és Krisztusra, a bátyusra. A nagytestvér, aki bölcsebb mindegyikünknél, még apámnál és anyámnál is. Mert Ő olyan természetes egyszerűséggel képes közösségben lenni az Atyával, hogy bizalmat követel tőlem, és biztonságot nyújt számomra ahhoz, hogy a „kell” szó ne rémítsen el, de vonzani lehessen képes rá, hogy a jót kutassam magamban, és a természetest, az isteni természetemet. Kezd érthetővé lenni számomra is, hogy mit jelent: „a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.” Jézus tettei Istenmivoltát igazolni szándékoznak! Ez, a nagytestvérbe vetett bizalom lényege, és a gyermekségem jelentése! Jöjj Szentlélek Isten te tarts ébren gyermekségem lelkét, és épségét segíts növekedni! Ámen