Isten személyiségében sokkal meghatározóbb a bölcsesség

Iz 26,1-6 - Azon a napon majd ezt az éneket éneklik Júda földjén: „Erős városunk van nekünk, oltalmul szolgál kőfal és bástya. Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget! Szándéka szilárd: megőrzöd a békét, a békét, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla! Mert ledönti a hegyen lakókat, a kérkedő várost megalázza, földig alázza, porba sújtja. Láb tapossa, szegények lába, szűkölködők léptei.

Zs 117 - ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: „Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!” Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

Mt 7,21.24-27 - Nem mindenki, aki azt mondja nekem: „Uram, Uram!”, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. Mindaz pedig, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonlít majd a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.

Isten személyiségében sokkal meghatározóbb a bölcsessége, mint buzgósága. Isten inkább szeretne tudatosságra nevelni, mint buzgóságra bírni bennünket. A buzgóság eszköz lehet csupán, míg a bölcsesség állapot, mely elkötelezettségre bírja a teremtményt.

Olvasom Loyolai Szent Ignác naplóját. Rácsodálkozom, hogy oldalakon, napokon át vajúdik, kínlódik, gyötrődik, szerintem egy nagyon parányi részleten, a közösség alapszabályának kialakítása kapcsán.

Lám! Erről az jut az eszembe, hogy nekem, kit e világ megterhel, lefoglal, nevel, formál és logikájával alakít, bizony, minden apró, lényegtelennek látszó döntésem előtt, de még Isten elé vitt kérésem előtt is, azt kellene tisztáznom, hogy az, öröklétem szempontjai szerint, mennyire helyesek. Isten logikájába gondolkodásom mennyire illik bele?

Egyáltalán, döntéshozatalom ritmusa, mennyire egyezik Isten döntéshozó ritmusához? Ha már ezt a kérdést felvetem, akkor, erre úgy is rákérdezhetek, hogy, vajon, a magam életritmusát mennyiben próbálom ráerőltetni Istenre? Képes vagyok, hajlandó vagyok Isten életritmusában élni, vagy, mert a világ mást diktál, hagyom, alárendelem magam annak? Azt gondolom, hogy ez is a lelkek megkülönböztetésének kérdéskörében lehet elgondolkodtató a számomra. Isten, teremtő Isten, és mentes minden kapkodástól, az érzelmek sürgető ösztönösségétől. Isten nagyban gondolkodik, és szeretné, ha én is képessé lennék a nagyban gondolkodásra, Vele közösségben. A döntéseimet akkor kell meghoznom, amikor arról sikerült Istennel egyeztetnem. Ne akarjam őt sürgetni, és ne engedjem, hogy engem döntéskényszerbe kényszerítsenek. Talán, ha a döntés sürgető - másoknak, és számomra nem bizonyos, mi helyes és mi nem, akkor lehet, hogy e döntés elől ki kell térnem. Amikor pedig Istentől kérek, akkor az a tisztelet legyen bennem iránta, hogy olyan dolgot kérjek, ami a Vele való közös érdekünk szempontjai szerint lehet fontos. Ne legyen az én kérésem fontosabb, mint Istené! Tanuljak meg Vele tárgyalni, egyeztetni és vitatkozni is.

Lemondani a magam kisstílű kapkodásáról, kivagyiságomról, segíts engem Istenem, hogy Veled szorosabb közösségre juthassak! Ámen