Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok

Jel 22,1-7 - Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és Isten és a Bárány királyi székéből fakadt [Zak 14,8]. Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Nem lesz többé átok a városon, hanem Isten és a Bárány királyi széke áll benne, és szolgái szolgálnak neki. Látni fogják az ő arcát [Zsolt 17,15], és homlokukon lesz az ő neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké [Dán 7,18]. Akkor így szólt hozzám: „Ezek az igék valóban hitelesek és igazak, és az Úr, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie [Dán 2,28]. Íme, hamarosan eljövök [Zak 2,14]. Boldog, aki megtartja e könyv jövendölésének igéit!”

Zs 94 - Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: „Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!”

Lk 21,34-36 - Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.”

„Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.”

Hogyan kell értenem azt, amit Jézus azoknak mond, akiknek fülük kell legyen rá, hogy meghallják a szavait? Jézus valami más hallásról beszél, nem arról, amit e világ embere megérthet. Ne felejtsük, hogy Jézus azt mondja: én onnan felülről jöttem. (Jn 8,23) Abból a világból, amely Isten világa, ahol az Isten logikája, és gondolkodása van, semmi más. Jézus ezzel a logikával él, és ezzel a gondolatisággal jelent ki dolgokat, a számunkra, hiszen, bennünket oda akar irányítani, vezetni. Vagyis azt szeretné, hogy képesek legyünk Isten fejével gondolkodni magunkról. Ehhez azonban fel kell tárnunk isteni énünket, a legbensőbb énünket! Én sem vagyok képes rá, csak arra, hogy ezt el tudjam mondani. Ugyanolyan világi ember vagyok, mint mi mind. De nem akarok ebbe belenyugodni, keresem a kitörést, keresem azt, hogy hogyan lehetek képes mélyebb, és személyesebb istentapasztalásra eljutni. Valószínű, hogy soha sem leszek képes arra, hogy azt mondhassam, amit Jézus elmondhatott magáról: én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30) De arra kellene, esélyt adjak magamnak, hogy ehhez az egységhez közelebb juthassak napról napra. Ahogy erre tanítja tanítványait Jézus a Jn 14,1-14-ben.

Jézus azon kijelentésének is van jelentősége, amikor azt mondja: „Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek”. Ma, egyre gyakrabban hangzik el védekezésként, hogy óvnunk kell keresztény világunkat. Abban már sokkal több vita van, hogy mit is értünk keresztény világunkon. Mit tudunk, mit vagyunk képesek ma még védeni? Mit értünk kereszténységünkön? Én ki merem jelenteni, hogy már nincs Európában krisztusi kereszténység. De vannak néhányan, akik Krisztussal közösségben képesek lenni, amit igazolnak Krisztus szavai: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.” [Jn 14,12-14] És vannak sokan, még, akik keresik útjukat az Igazság felé.

Sajnos, keresztény tanításunk a hit demagógiájánál úgy tűnik, hogy elakadt. Még nem értjük eléggé Loyolai Szent Ignác felismeréseit, melyek a gondolkodó ember hitéhez elvezethetnének bennünket. Mi is az a hit, ami szükséges ahhoz, hogy Krisztussal közösségre léphessek? Hinnem kell, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia! „Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” [1Ján 5,5] Ezzel a hittel kell elindulnom azon a nyomon, amit János mutat: „nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van” [1Ján 4,4]

Elmar Mitterstieler SJ osztrák jezsuita gondolataiból ismerem, de Szentmártoni Mihály SJ is beszél arról, hogy a legbelső énünk az, ahol isteni énünk van, szunnyad, de amit neveltetésünk, a világtól szerzett ismereteink elhomályosítottak, amit fel kell tárnunk, fel kell ismernünk újra, elő kell csalogatnunk ahhoz, hogy képessé lehessünk Krisztussal kapcsolatot teremteni. Önmagam megismerése, a bennem lakó Lélekkel a közösségre jutás legyen célommá, ha szeretnék Isten jelenlétében élni, és szándékait követni. Amihez külső segítség, lelki vezetés, kísérés szükséges. Mitterstieler mondja, hogy a testi érzékszerveinkhez hasonlóan, annak megfelelően, vannak a lelkünknek is érzékszervei, ezek közül is a hallás és a tapintás a két legfontosabb. Tehát, ha képessé leszek legbelsőbb énemet feltárni, és életre hívni, akkor lehetek képes Krisztus szavát meghallani és magát Krisztust is tapintani. Érzékelhetővé tehetem, hogy van isten-énem, Istennel kapcsolata lényemnek! Istenélményekre eljutni! Ez a következő fázis, ami szükséges ahhoz, hogy hitemben képessé legyek fejlődni. Már ne csak azt higgyem, hogy Jézus az Isten Fia, hanem azt is, hogy szavaiban és tetteiben felismerhetem azt, hogy hogyan kell mindenhez és mindenkihez viszonyulnom ahhoz, hogy eljuttathasson Krisztus, engem, az örök életre! Igen, el kell jutnom arra, hogy gondolkodásom, logikám krisztusi legyen, vagyis Isten országának törvényei csordogáljanak ereimben. Minden utamat Isten Szentlelke fogja kísérni, én a sorompót kellene, hogy felnyissam a számára. Minden nap, ezt a sorompót újra meg újra fel kell nyitnom, míg nem válik számomra magától értetődővé, hogy szükségem van elindulni, és menni, és haladni. Virrasztani = szüntelenül munkálkodni azon, hogy Krisztustól eljussak önmagamig, majd Krisztussal az Atyához! Segíts engem Istenem, hogy valóban krisztusi emberré lehessek! Ámen