Minden harc megéri

Jel 18,1-2.21-23; 19,1-3.9a - Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől [Ez 43,2]. Hangos szóval így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon [Iz 21,9], ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakásává. Egy erős angyal követ vett föl, olyat, mint egy nagy malomkő, a tengerbe dobta, és ezt mondta: „Ilyen erővel döntik le Babilont, azt a nagy várost, és többé már nem találják meg! [Jer 51,63-64; Dán 4,27; Ez 26,21] A hárfások, zenészek és fuvolások hangja és harsona nem hangzik fel többé benned; semmiféle művészet mestere nem található többé benned, és malom zörgése nem hallatszik többé benned; és lámpavilág nem fénylik többé benned, és a vőlegénynek és menyasszonynak szava [Jer 25,10] nem hangzik fel többé benned, mert kereskedőid a föld fejedelmei voltak, s a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet [Iz 23,8; 47,9];

Ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az égben: „Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek, mert igazak és igazságosak az ő ítéletei [Zsolt 19,10], mert ítéletet mondott a nagy parázna asszony fölött, aki paráznaságával megrontotta a földet, és számon kérte szolgáinak vérét a kezéből!” [2 Kir 9,7] Azután pedig ezt mondták: „Alleluja! És a füstje felszáll örökkön-örökké!” [Iz 34,10] Ekkor így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!” Majd ezt mondta nekem: „Ezek Isten igaz igéi.”

Zs 99 - Zsoltár. Hálaadásra. Ujjongjatok Istennek, minden földek, örvendezve szolgáljátok az Urat, járuljatok eléje lelkendezve! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és az övéi vagyunk az ő népe s az ő legelőjének nyája. Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással. áldjátok őt, dicsérjétek nevét. Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.

Lk 21,20-28 - Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett az ő pusztulása. Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne menjenek oda. Mert a bosszúállás napjai ezek [MTörv 32,35], hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön és harag ezen a népen. Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket minden néphez, Jeruzsálemet pedig legázolják a pogányok [Zak 12,3], míg be nem telik a nemzetek ideje. Jelek lesznek akkor a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a földkerekséggel történik, mert az egek erői megrendülnek. Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Mikor pedig ezek elkezdődnek, húzzátok ki magatokat és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.”

„Minden harc megéri, amit az evangéliumért folytatunk.” Én, ezt, most magamra veszem és úgy értem, hogy magammal kell lefolytatni ezt a harcot, küzdelmet.

Ha életünk nem szüntelen küzdelem önmagunkkal, akkor, hogy juthatunk el a találkozásra, arra a közösségre Krisztussal, mely önmagam feladását jelenti, és az Ő győzelmét bennem, és rajtam?

Azt hiszem, hogy e kijelentésemről bővebben kell beszélnem, kibontani azt, amire itt gondolok. A küzdelemre készség eleve arra utal itt, hogy készségemet fejezem ki arra, hogy változzak, valaki mássá tegyem képessé magam, mint ami vagyok. A mondatban irányultság is van: akihez mérem magam, akihez hasonlóvá szeretnék válni az az a Valaki, Aki olyan értéket képvisel a számomra, mely vonzó, mely követésre érdemes. Hasonlóvá válni: elismerése annak, hogy nem vagyok olyan, mint ő! Ugyanakkor, azt a tartalmat is magán viseli e fogalmazás, hogy keresem a viszonyulási pontomat Hozzá. Mégsem jelenti azt, hogy ismerem magamat, és azt, hogy hol az a kitörési pont, ahol eltávolodhatok rosszabbik énemtől. Igen, segítségre van szükségem. Önmagam feladására a szándék, már azt mutatja, hogy hajlandó vagyok meghalni egy kicsit, azt a kicsit, aki nem vagyok jó magamnak, aki akadályoz engem abban, hogy a jóra legyek képes, aki közösségre juthatok Krisztussal. Valamit mindig fel kell adni ahhoz, hogy valami új születhessen meg.

Hibázhatunk, tévedhetünk, bűnöktől szenvedhetünk, de tudnunk kell, hogy azért viseljük el mindennek következményeit, amiért megtisztulásra vágyunk. A megtisztulás nem jelent mást, mint megengedni legbensőbb énünk megszületését, világrajövetelét, mely során a vajúdás nem kerülhető el. Bennem Isten az, Aki munkálkodik értem! Aki meg akar menteni az életre.

Rettenetes dolgokról beszél a mai evangélium, mint a végidőkről: „Jelek lesznek akkor a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a földkerekséggel történik, mert az egek erői megrendülnek. Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Mikor pedig ezek elkezdődnek, húzzátok ki magatokat és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.”

Vajon, mindez csak rajtunk kívül, körülöttünk történhet meg, vagy ezeket  a dolgokat meg kell élnünk mi magunknak is? Biztos, hogy mindez, mindegyikünk számára mást és mást jelent. De azt gondolom, hogy nem kerülhetjük el. Ahhoz, hogy majd kihúzhassuk magunkat, felemelhessük a fejünket, és számunkra is elérkezzen majd a megváltás öröme!

Add meg Uram utamhoz mindazt, amire szükségem van ahhoz, hogy a Te szándékod menjen teljesedésbe rajtam! Ámen