Krisztus Király ünnepét üli az Egyház

Dán 7,13-14 - Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.

Zs 92 - Király lett az Úr! Fölségbe öltözött, felöltözött az Úr, erővel övezte fel magát. Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék. Trónod kezdet óta szilárd, te öröktől fogva vagy. Emelkednek a folyóvizek, Uram, emelkedik a folyóvizek hangja, emelkedik a folyóvizek zúgása. De a nagy vizek zúgásánál, a tenger hatalmas hullámainál is hatalmasabb az Úr a magasságban. Törvényeid igen megszilárdultak, szentség illeti házadat, Uram, örök időkre.

Jel 1,5-8 - és Jézus Krisztustól, aki hűséges tanú, elsőszülötte a halottaknak, és fejedelme a föld királyainak [Zsolt 89,38.28];aki szeretett minket és megmosott bennünket bűneinktől [Zsolt 130,8] a saját vére által, és Istennek és Atyjának királyságává és papjává tett minket [Kiv 19,6]; övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen. Íme, a felhőkön jön [Dán 7,13], és látni fogja őt minden szem, és akik őt átszúrták. Mellüket veri majd miatta a föld összes népe [Zak 12,10]. Igen! Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega, mondja az Úr, az Isten, aki van [Kiv 3,14G], és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.

Jn 18,33b-37 - Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus azt felelte: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt válaszolta: „Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?” Jézus azt felelte: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.” Pilátus erre megkérdezte: „Tehát király vagy te?” Jézus azt felelte: „Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.”

Krisztus Király ünnepét üli az Egyház. De, ma, milyen értelem, milyen tartalom tartozik a Királyság fogalmához? A világban élő Egyháznak, valóban erről kell ma beszélnie? Amikor a világ királynak mond egy számára tetszetős, amúgy megvetést érdemlő nótát, embert, vagy szándékot is, akár? Kultúránkban milyen értéke van a királyságnak?

Valójában Jézus nem megcsúfolta korának királyságát is? Azt, hogy kicsúfolták, meghurcolták, meggyalázták, és végül kereszten kivégezték, azzal a királyság fogalmát ékesítette fel? Jézust azok mondták királynak, akik elítélték, és ma az Egyházunk Krisztus Királyt éljenzi! Jézus soha nem akarta a királyságot és önmaga királyságát! Jézus azt szerette volna mindig, és ma is azt szeretné, ha elfogadnánk, megértenénk azt, hogy Ő Istenfiú, azaz: Isten üzenetének a közvetítője. Nekünk nem a királyt kellene benne tisztelnünk, és ezzel a tisztelettel személyét eltávolítani magunktól, hanem, azt kéne magunkévá tenni, amit Ő mond: „Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.” Ide idézzük, a mai ünnephez Jézusnak ezeket a szavait, és ahelyett, hogy Vele közösségünket keresnénk, Hozzá társulnánk, hogy út, élet és igazság legyen a számunkra, mi azt kiáltjuk, amit az Őt elítélő tömeg. Jézus nem helyesel Pilátusnak, nem megerősíti Pilátus kijelentését, hanem annak ellenében azt mondja, hogy Ő nem az, rá nem azok hallgatnak, akik a királyt akarják látni benne, hanem azok, akik hiszik, hogy Ő Isten Igazságát hirdeti!

Ide hozom, csak János evangéliumából, és csak egyetlen fordításból (Káldi-Neovulgáta) azokat az idézeteket, ahol Jézus királysága kerül említésre:

• 1 [...] ⁴⁹Natanael azt válaszolta: »Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!«
• 6 [...] ¹⁵Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
• 12 [...] ¹³pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, és Izrael királya!« [...] ¹⁵»Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön szamárcsikón ülve!«
• 18 [...] ³³Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« [...] ³⁷Pilátus erre megkérdezte: »Tehát király vagy te?« Jézus azt felelte: »Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.« [...] ³⁹Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?«
• 19 [...] ³Aztán eléje járultak, és azt mondogatták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« És arcul verték őt. [...] ¹²Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: »Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.« [...] ¹⁴A húsvét készületnapja volt akkor, körülbelül a hatodik óra. Így szólt a zsidókhoz: »Íme, a ti királyotok!« [...] ¹⁵De azok így kiáltoztak: »El vele, el vele, feszítsd meg őt!« Pilátus megkérdezte tőlük: »A királyotokat feszítsem meg?« A főpapok azt felelték: »Nincs királyunk, csak császárunk!« [...] ¹⁹Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a keresztre helyeztette. Ez volt ráírva: »A Názáreti Jézus, a zsidók királya.« [...] ²¹A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: »Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: ‘A zsidók királya vagyok’!«

Jézus nem mondta magáról azt, hogy Ő király! Egy országot képvisel, ami nem azonos azzal, hogy e világ királynak szólítsa. Az Atya sem jelentett ki róla ilyesmit, hogy Ő király lenne. Talán Natanael szavaira mondjuk Jézust Királynak? Azt, akit az ószövetségi ember királyként tisztelt, az ma már rég nincs! Az Újszövetség nem beszél királyról, csupán idézi az ószövetségi embert, mely csupán vágy volt, hogy legyen végre egy olyan királya, aki felszabadítja Őt. De lám, a zsidóság mind a mai napig nem tartja Jézust királynak! Isten országában, ahogy nem házasodnak, úgy királyok sincsenek. A keresztény civilizált - elvilágiasodott - világ pedig, mára már bizonyosan kijelenthetjük ezt, nem közelebb lép Krisztushoz az által, hogy Királynak kiáltja ki, és a világhoz sem tudja ezzel a jelzővel közelebb vinni Krisztust!

Azt mondja Pál apostol – és újra csak ezt idézem -, hogy „Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.” [Kol 3,9-10] Én úgy hallgatom e szavakat, hogy ne csak, hogy ne hazudjunk, de ne is tartsuk egymást hazugságban, ne ámítsuk magunkat és egymást azzal, hogy valami olyan állítást harsogunk, amit magunk sem értünk, és megengedjük a világnak is, hogy félre magyarázza, félre értelmezhesse hitvallásunkat!

Meg kell újulnunk a hitben, abban a hitben, melyre Jézus akar tanítani bennünket, és mely hitben megszentelődhetünk! Hogy szentek legyünk, és Krisztust bele élve a világba, a világot is megszentelhesse Isten Igazsága! Nem nekünk kell megszentelni világunkat, de nem is szabad nekünk félrevezetni; a gonosz mesterkedéseit kiszolgálnunk sem! Csak mert oktalanok, együgyűek és kevesek vagyunk a hitben minden nap újra, meg újra megújulni Krisztusban, Teremtőnk teljes megismeréséig!

Számomra kedves az, boldogító és megnyugtató, hogy Jézusra Mesteremként, Tanítómként, és az egyetlen Igazság elhozójaként tekinthetek, tiszteljem, és vonzódjak Hozzá. Abban a reményben, hogy általa eljuthatok az Atyához, sőt, általa már hallgathatom az Atya üzenetét, mellyel magához hív, szólít és vonzani akar. Ugyanakkor olyan példaképem lehet Jézus, Aki követhető, mégis ráismerhetek a magam gyengeségeire, és korlátaira, melyeket nem kell elhazudnom előle, sőt megvallhatok Neki és így önmagammal is szembesülhetek. Mert, hogy lehetek magamhoz őszinte, ha magam elől is bujkálok!

Szóval, azt, aki magához akar ölelni, aki engem vezetni lehet képes, akit én magamba ölelhetek, az nem király a számomra, hanem barát. Köszönöm Krisztus, hogy emberré lettél, de mégsem akarsz az emberek között olyan helyre kerülni, aki inkább bálvány, mint személy. Ámen