Egy biztos

Dán 12,1-3 - Abban az időben felkel azonban Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója, és olyan idő jön, amilyen a nemzetek keletkezése óta addig az időig még nem volt. Abban az időben megszabadul népedből mindenki, aki be van írva a könyvbe. Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek: némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak. Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Zs 15 - Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem! Mondom az Úrnak: ,,Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.’’ A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem. Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra. Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet. A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem. Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem. Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon. Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen: Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.

Zsid 10,11-14.18 - Mert minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket; ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké trónol Isten jobbján, arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék [Zsolt 110,1]. Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.

Mk 13,24-32 - Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről [Iz 13,10], és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13] Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől [Zak 2,10], a föld végétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.

Egy biztos, de azt, hogy az mikor lesz bizonyossággá számunkra, azt nem dolgunk tudni. Akkor mi marad? A hit abban, hogy Krisztus szavai örökérvényűek, és a mi megszentelődésünkre lettek közkincsünkké.

Isten, az Atya, Krisztus által, az Emberre magára bízza sorsát! Hogy ítélem meg én Krisztust, és tanítását? Élet, vagy halál követévé leszek? Hiszem, hogy Jézus az Élet követe? Hogy Jézus a hit által, és a bizalom által az Életre akar elvezetni engem? – Nekem kell hinnem Neki, és bíznom Benne, hogy rajtam teljesülhessen az Isten szándéka. - E fenti kérdésekre a feleletet minden ember maga adhatja meg! De abban biztosak lehetünk, hogy ezek a válaszok azok, melyeknek következményei lesznek! Ez akkor is így van, ha én, ma, ezzel nem merek, nem bírok, vagy egyszerűen nem akarok szembesülni. Azt be kell látnom, hogy az Élet, a Lét-nemlét kérdése nem rajtam áll. Annak, szándékom és létezésem nélkül is van értelme, ura, ideje és tere. Egyszerűen benne vagyok, része vagyok a létezésnek. És ez nem vagylagos, nem időleges, és még csak nem is lehetőség. Egyszerűen tény, amit vagy tudomásul veszek, vagy nem.

Ebben az életben megúszhatom a tetteim következményeit, de Istennél nem. Istent nem vezethetem félre. Talán ez az az ok, ami miatt sokaknak érdeke az, hogy eltagadja Isten létét. De ez nem más, mint homokba dugni a fejünket, nem venni tudomást arról, ami lesz.

Aki a mának él, ostoba ember. Aki a mában él, de az örökkévalóságra készül, mert birtokolja az emberi méltóság ajándékát, és attól nem ijed meg, és tudomásul veszi azt, hogy ma még csak az élet előszobájában vagyunk, éppen ezért a halál nem rettenti el, az szabad ember.

A teremtettségemet elfogadom, és szeretném tisztelni, és önmagam tiszteletét megkoronázni azzal, hogy Teremtőmnek is tisztelettel hódolok, mert vágyom az Életet, a Lét örökkévalóságát, mely izgalommal tölt el, miközben csitítom magam, hogy türelemre intem magam, hogy készületemben növekedhessek, és belenőhessek Isten szándékába, tervébe, melyben rám is gondol! Köszönöm! Ámen