Ha rátekintek a természetre

Fil 3,3-8a - Mert a körülmetéltek mi vagyunk, akik Isten Lelke által szolgálunk, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, s bizalmunkat nem a testbe helyezzük. Nekem lehetne ugyan bizalmam a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, én még inkább: a nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael nemzetéből, Benjamin törzséből származom, héber a héberek közül, a törvény megtartásában farizeus, buzgóságból az egyház üldözője, a törvény szerinti igazság dolgában kifogástalan. De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem.

Zs 104,2-7 - Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik.

Lk 15,1-10 - Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: ,,Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.’’ Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: ,,Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ,,Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!'' Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: ,,Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!'' Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalai közt egy megtérő bűnös miatt.’’

Ha rátekintek a természetre, és rácsodálkozom a teremtésre, benne a Teremtőre, akkor azt kell felismernem, hogy számára egyetlen az állandó: a változás. Isten mindig kész megújulni, és megújítani Mindent. E gondolat fényében kérdezem Jézust: mit szeretnél ma közölni velem?

Jézus a tanítását ma e szavakba csomagolja: „Mondom nektek: (...) nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.“

Az örök Isten, az állandó változó azt díjazza, azt értékeli, aki képes mindig a változásra, a megújulásra, Benne, az Állandóban. Ki ne szenvedné jobban azt, hogy a teremtménye még mindig nem érti meg őt, mint Isten! De, melyikünk mondhatja magáról azt, hogy nem bűnös? Csak annak van szüksége megtérésre, aki bűnös. Jézus pedig, nem hagy kétséget szavai egyértelműsége felöl, amikor ráerősít, és kimondja: „öröm lesz Isten angyalai közt egy megtérő bűnös miatt.’’ Jézus nagy mestere a tanításnak. Csak az értse meg, akinek füle van rá!

Minden tavasz arról szól, hogy a természet megújul. Minden tavasszal érzem a megújulás örömét. Feléled bennem minden tavasszal valami misztikus remény, ami eltölt erővel, örömmel, és lelkesedéssel. Talán, úgy vélem, hogy Jézus, valami ilyesmire gondol. A megtalálás, a lehetőség, a felfedezés öröme, amiben benne van az életkedv, az életvidámság.

És ezt az örömöt megelőzi a csalódottság, a kiábrándultság, a veszteség szomorúsága. Mindaz, amit tudni kell elengedni, a hátunk mögé dobni, hogy képesek lehessünk valami újat elkezdeni, amiben hinni tudunk, ami újra lelkesít, reményt kelt. Ez a megfiatalodás, a felfrissülés, amit Jézus hirdet. A mi Istenünk az életre szavaz, az Élet Istene, a szeretetben fogant Élet meghirdetője. Ebben úgy akar osztozni az Emberrel, hogy meghirdeti a bűnbocsánatot. Ami a belátás, a felismerés, a bűntudat és bűnbánat következménye lehet. A bűnbánatban meghalni a múltnak, és a bűnbocsánatban feltámadni, megtérni az új életre, békességünkre rátalálni.

Nem kell több, ennyi a szándéka Istennek, mert, ha ezt el tudnánk érni, akkor máris ránk épülhetne Isten országa! Miközben, beépülnénk magunk is abba az „építménybe“. (vö. 1Péter 2,5). Ámen