Felfogni képtelenek vagyunk

Ef 3,2-12 - Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra, vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megérthetitek belőle, hogy megismertem Krisztus titkát, amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által. Ennek lettem én szolgája Isten kegyelmének adományából, melyet nekem juttatott hathatós ereje szerint. Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a pogányoknak Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, és felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben, hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján. Ez volt az ő örök végzése, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg, akiben bizalmunk van, és biztonságos utunk a benne való hit által.

Iz 12,2-6 - Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.” Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: „Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!”

Lk 12,39-48 - Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.” Péter ekkor megkérdezte: „Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.

Felfogni képtelenek vagyunk, milyen végtelen hatalom, erő, letéteményesei vagyunk, mi emberek! Ha képesek volnánk e misztériumot, mint ennek az életünknek meghatározóját bírni, bizonyos vagyok abban, hogy életünket egészen másként élnénk.

Milyen dolgok azok, melyek a magunk életét lefoglalják, betöltik, és melyekre erőinket oda szánjuk?

Nézzünk néhány fogalmat, melyek értelméről elmélkedve feltárhatom, hogy mi az én életem:

- mit jelent számomra, a szó, hogy szent?

- milyen értelme van a szónak, hogy rend?

- mit gondolok arról a szóról, hogy tisztaság?

- hogyan viszonyulok ahhoz a fogalomhoz, hogy szabadság?

- mit kezdek a szóval, hogy kötelesség?

- vagy, annak a szónak milyen jelentést tulajdonítok, hogy hűség?

- tudok mit kezdeni a fogalommal, hogy őszinteség?

- de, itt van az a fogalom is, hogy következetesség. Vajon, képes vagyok a magam számára tartalmat tulajdonítani e szónak?

- rá kell ébrednem talán arra is, hogy a tudatosság fogalma vita tárgya lehet társaságban. Ki mit is gondol erről a szóról?

- de, mi az a fogalom, hogy ismeret? És, milyen ismeretre van szükségem?

- no lám! És eljutok oda, hogy abban sem vagyok bizonyos, hogy mi a magam szüksége?

Vajon, e fogalmakról Jézus hogyan vélekedik, és a Szentírás? A Szentírás, melyről azt állítom, hogy valami misztikus, e világlét feletti rendről próbál bennünket felvilágosítani, eligazítani, hogy jelenlétünk ne váljon mulandóvá, hanem beleoltódhasson valami örökérvényűségbe.

Azt gondolom, hogy Krisztussal, és a Szentírással a kapcsolatunk, hogy valóban javunkra váljon, vannak olyan fogalmak, melyek értelmét közös értékelvek szerint kellene őriznünk, és életre hívni. Minden generációnak ezeket az értékeket kellene tudnunk átörökítenünk.

Mennyire világos vajon a számunkra az, és mennyire foglalkozunk közösségi szinten azzal, hogy én, a személy, hova is tartok? Honnan indulok? És, mi az én utam?

Rá kell jönnöm, hogy mennyire felületes az életünk, és mennyire szabályozatlan. Hogy lehetnénk képesek a szeretet törvénye szerint élni, ha mindarról el sem tűnődünk, mely fogalmak a szeretet rendjét alkotják! Bizony, ahhoz, hogy bármi mellett elköteleződhessen az Ember, ahhoz rendet kellene teremteni önmagában.

Végül, szomorúan állapítom meg azt, hogy önmagunk rendetlenségével zavarjuk össze egymást. Mi, akik rendetlenségünkben állandóan egymást próbáljuk mintázni, tesztelni, és így egymáshoz próbálunk igazodni is. Nem közösségben vagyunk a teremtőnkkel, Akinek van fogalma a rendről, hanem nélküle akarunk egymással közösségre jutni. Rettenetes nagy tévedésben élünk. És, ezt a tévedésünket generáljuk, és örökítjük egymás számára.

Segíts meg bennünket Istenünk, a magunk civilizációjától, mely nem más, mint Tőled való elidegenedésünk átörökítése, és újra generálása. Ámen