Jézus, ehhez az emberhez is
Bölcs 7,7-11 - Könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot. A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba, mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít. Jobban szerettem az egészségnél és a szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha. De a bölcsességgel együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, és mérhetetlen gazdagságot kaptam tőle.
Zs 89 - Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: „Térjetek oda vissza, emberek fiai.” Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. Elragadod őket, olyanok mint az álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad. Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod. Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé. Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük. Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk. Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat? Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz. Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben. Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk. Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!
Zsid 4,12-13 - Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.
Mk 10,17-30 - Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!” [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: „Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.” Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: „Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!” Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: „Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.” Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: „Akkor hát ki üdvözülhet?” Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: „Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter: „Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Jézus azt felelte: „Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.
Jézus, ehhez az emberhez is azzal a nyíltsággal, megértéssel, vagy mondjam úgy, hogy érzékenységgel fordul, ahogy Isten, minden Őt kereső emberhez: „Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt“.
Olvasom Szentmártoni Mihály SJ lelkigyakorlatos könyvét, ahol elmélkedik Jézus személyéről, Aki az Isten Krisztusa. Aki az emberekhez Isten irgalmasságával fordul, mert minden Ember, Isten utáni vágyakozásával tud és képes azonosulni, ami megérinti. Ennél az esetnél is ezt látom. De ami ebből a történetből kiviláglik, az az, hogy Isten irgalmas szeretetét tudni kell elfogadni, és cserébe megadni önmagamat. Ebben világlik meg az, hogy én, az Ember, mennyire vagyok közös, az Isten utáni vágyammal. Azaz: én milyen föld vagyok az Isten által vetett mag számára? Képes bennem gyökeret verni, szárba szökkenni, majd megerősödni, és végül bőséges termést hozni, Isten számára?
Isten okosságát és bölcsességét többre tartom e világ minden kincsénél? Még a magam, evilági értékeinél is? Úgy, mint egészség, szépség, hatalom, dicsőség?
Még valami, ami feltűnik nekem Jézus viselkedésében. Nem győzködi, és nem udvarol az Embernek. Jézus azokra figyel, azokra koncentrál, Istennek azok a fontosak, akik hisznek és készek követni Krisztust! Isten, tiszteletben tartja azt a szabadságot, amit adott a számunkra!
Isten irgalmas szeretetéről, Szentmártoni így tanít, a Szentírás szavai szerint: »Az irgalom a jóság legnemesebb formája, kifejezése. Az irgalmasság az az erény, amely arra késztet bennünket, hogy megbocsássunk akkor is, amikor jogunk lenne büntetni. (...) az irgalmasság tovább lép, mint az igazságosság, mert eltekint a büntetéstől.
Az irgalmasság a megbocsátás erénye, titka és igazsága. Az irgalom ugyanis megértést tételez fel. (...) Az irgalmas ember nem akar senkit sem elítélni, hanem mindenekelőtt igyekszik megérteni a másikat. Ha tudjuk, miért viselkedik valaki így vagy úgy, akkor már nem ítélünk. Isten irgalma azért végtelen, mert tudása végtelen. (...) az irgalom együtt érző szívet tételez fel. (...) Kétféle bocsánat van: az egyiket mi kérjük Istentől, a másikat mi nyújtjuk másoknak, (...) A megbocsátás tapasztalata megfiatalít bennünket, új életkedvet ad. Isten a megbocsátásban nemcsak eltörli bűneinket, hanem újjá is teremt minket. (...) Jézus azzal mentegette kínzóit, hogy nem tudják mit cselekszenek. Ez az irgalmasság lelki mozgatórugója, lélektani ereje: elfogadni, hogy a másik nem szabad a cselekedetekben. (...) A megbocsátás nagysága abban áll, hogy az, aki megbocsát, szabadabb annál, mint aki megsértette.« Ámen
