Ez a nap nem olyan, mint a többi

Jób 38,1.12-21; 40,3-5 - És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta: Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy, és kijelölted-e a hajnalpír helyét, hogy megragadja a földnek széleit és lerázza róla a gonoszokat? Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag, és színeket öltsön, miként a ruha, hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat, és megtörjék a felemelt kart? Eljutottál-e a tenger mélységeibe? Jártál-e az óceán fenekén? Kitárultak-e előtted a halál kapui, és láttad-e a halálárnyék portáit? Szemlélted-e a földet széltében? Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod! Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol van a sötétség helye, hogy mindegyiket határába elvezesd, és tudd az ösvényt házához!? Te ezt tudod, hisz akkor születtél, és napjaid száma igen nagy!

És felelt Jób az Úrnak: „Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam? Kezemet a számra teszem! Egyszer szóltam, bár azt is elhagytam volna! Meg másodszor, de nem teszem többé!”

Zs 138 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat, szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó,és te már érted egészen, Uram. Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem! Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől? Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék, ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem. Mondhatnám: „Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény”, de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség. Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük. Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk! Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék. Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket, akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened. Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek. Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.

Lk 10,13-16 - Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek. És te, Kafarnaum! Ugye az égig emelkedtél? Az alvilágba süllyedsz! [Iz 14,13.15] „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.”

Ez a nap nem olyan, mint a többi! Csak úgy van értelme ennek a kijelentésemnek, hogy ismerem az előzőket, melyeket eddig ismerhettem. De nem tudom ezt viszonyítani azokhoz a napokhoz, amelyek ez után lepnek meg engem, ha még a meglepetésükre számíthatok egyáltalán. Vagyis: ilyen nap még nem ért engem, mint a mai. Ez az Ige még nem szólíthatott meg úgy, ahogy ma megszólíthat.

Jézus, és akiket küldetésével ruház fel, Jézus szavai által, közösségben vannak egymással, Vele, és az Atyával! E közösséget ettől kezdve szentnek kell nevezni, és kegyelemmel teljesnek! Ha erről nem veszünk tudomást, akkor hibát követünk el. Eleve kivonom magamat ebből a közösségből, de abból is, hogy e közösséget szentként tiszteljem, és kegyelmeinek kiáradásának teréből kimaradjak.

„Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.”

Érdekes, hogy Jézus többet mond arról, hogy mi van azzal, aki nem hallgat a küldöttekre! Vajon, hogyan kell ezt értenem? Jézus, ugye, ezt a küldötteknek mondja. Mert a küldöttnek is szüksége van rá, hogy megerősödjön a küldetésében. Ugyanakkor, értenie kell, hogy a küldött nem felelős a küldemény befogadásáért. De, a küldöttnek küldötté kell lennie, küldöttként kell viseltetnie, és nem saját magát kell eladnia. A küldött vallja magáénak azt a hitet, amivel hirdeti Jézust, nehogy önmaga is megvetetté váljon, még mielőtt teljesíteni küldetését!

Ferenc pápa a Gaudete et exsultate enciklikájában írja, hogy „A megszentelődés közös zarándoklat, melyben csoportosan haladunk.” (141.). Ez gyönyörű, egyben felelősséggel is jár, azonban azt tudnom kell, hogy mindezt az Isten szeretete hatja át, az működteti, és az adja e szolgálat erejét, melyre bátornak kell lenni, hogy rábízhassam magamat! Hát legyen rajtam erőd, szereteted így, Istenem! Ámen