Aki szereti Istent, azt Isten magáénak tudja

1Kor 8,1b-7.11-13 - Ami pedig a bálványoknak áldozott húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha valaki úgy véli, hogy valamilyen ismeretre tett szert, még nem ismerte fel, hogyan kell megismernie. De ha valaki szereti Istent, azt már megismerte Isten. Ami tehát a bálványoknak áldozott hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs más Isten, csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, amint sok isten van és sok úr, nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van, s akiért mi is vagyunk; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által minden van, s aki által mi is vagyunk. De nem mindenkinek van ismerete; egyesek mindmáig bálványokhoz szokva, a húst, mint bálványáldozatot eszik, és lelkiismeretük, mivel gyönge, beszennyeződik. Így a te ismereted miatt elvész gyönge testvéred, akiért Krisztus meghalt! Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért ha étel botránkoztatja meg testvéremet, inkább nem eszem húst sohasem, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.

Zs 138 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat, szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó,és te már érted egészen, Uram. Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem! Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől? Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék, ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem. Mondhatnám: „Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény”, de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség. Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük. Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk! Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék. Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket, akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened. Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek. Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.

Lk 6,27-38 - Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a felöltődet elveszi, ne tagadd meg a kabátodat sem. Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.“

Aki szereti Istent, azt Isten magáénak tudja. Ez áll összefoglalóként a mai Ige előtt, ajánlva  számomra e gondolati kört, Isten jelenlétében, és tőle elfogadva tanítását. Mert kérem, hogy tanítson útjára, melyet számomra mutat meg.

Pál apostol így beszél: „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha valaki úgy véli, hogy valamilyen ismeretre tett szert, még nem ismerte fel, hogyan kell megismernie. De ha valaki szereti Istent, azt már megismerte Isten.“ Majd ezt is megjegyzi: „Így a te ismereted miatt elvész gyönge testvéred, akiért Krisztus meghalt!“

Amiből azt értem meg, hogy minden ismeret, szeretet nélkül hasztalan! Azonban, ha magamra veszem a megszentelő kegyelmet, azaz Isten szeretetét félem, tisztelem, és rendületlenül kutatom, akkor Isten kiegészíti a megismerése utáni vágyamat. Ez az irgalom, amikor az Ige megtestesül bennem. Amelyet megtapasztalhatok, és ami Isten ismeretre, bizonyosságra vezethet el engem. Bizony, az istentelen vallásosság az, amivel kárt teszünk, amivel mi keresztények bajt hozunk a világra.

Hogy mondja Jézus? „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.“ [Mt 7,21] Igen, azt hiszem, hogy erre is gondol, e szavainál Jézus. Nem elég szenteskednünk. Élni kell az igét. Engednünk kell, hogy általunk megtestesüljön az Ige! Melyben megnyilvánul az Atya akarata.

Úgy vélem, hogy a Szent Krisztiána közösség 9. életszabálya is erről beszél, nekem: „Ez a kettős indíttatás: Az Isten szeretetében való egyesülés, amely meghív, és válaszol az, aki mindent elhagy ezért a hívásért, rábízva magát Istenre minden nehézségben is, alkotja a szövetséget, megpecsételve a felszentelésben.“

Előbb van a meghívás, Isten megszólítása, melyet követni kell az Ember válaszának. Igen, ha ez az elköteleződés, ha ki merem jelenteni, bátorkodom kijelenteni, hogy elfogadom a meghívást, és beleállok ebbe a meghívásba, akkor jöhet létre a szövetség közöttünk. Az Egyház, amikor kijelenti, mert meggyőződik arról, hogy az egyén válasza komoly, meggyőződéssel elkötelezett, vállalja az Egyház közössége előtt is, vagyis, szentségi rangra emeli az egyénnek, az Embernek az Istennel kötött szövetségét, akkor semmi mást nem tesz, mint nyilvánossá teszi, hogy a szövetség létre jött.

Én, a por, egyszerű, világi hívő, mikor fejezem ki elköteleződésemet egyértelműen, hogy az szentségi szintre emelkedhessen? Mikor veszem magamat komolyan, hogy engem is komolyan vegyenek, és Isten is komolyan vehessen, hogy valóban, számomra mindennél fontosabb az az Élet, melyre Ő hív engem?

Segíts Istenem, hogy önismeretem eljuthasson arra a teljességre, amikor ki tudom jelenteni, fel tudom vállalni, hogy szövetségem Veled, bizonygatás nélkül is nyilvánvalóvá legyen, megszenteljen, a világ szemében is! Ámen