Valami mélységes titkot bont ki számomra

Mik 5,1-4a - De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért átadja őket annyi ideig, amíg a vajúdó asszony szül, és testvéreiknek maradékai visszatérnek Izrael fiaihoz. És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig. És ő lesz a béke. Ha majd eljön az asszír a mi földünkre és behatol házainkba, kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert;

vagy

Róm 8,28-30 - Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

Zs 12 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Meddig felejtesz el egészen, Uram? Arcodat meddig fordítod el tőlem? Meddig kell gondokat hordoznom lelkemben, szívemben fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik fölém ellenségem? Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek, hogy sohase mondja ellenségem: ,,Legyőztem!’’ Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam. Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem.

Mt 1,1-16.18-23 - Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: ,,József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: ,,Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni’’ [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

Valami mélységes titkot bont ki számomra Pál apostol a mai vers részletben. A Róm 8,28 a Szent István társulat általi fordításban így hangzik: „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” Arra utalok, amit a Mt 22,37-40-ben Jézus ad feleletként a farizeusok kérdésére: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”

Ráadásul, Pál azt állítja, hogy ez a keresztény ember tudása, mely tudatosságát és szívének dobbanását fogja egybe. Isten szeretete, mindent megelőz: „… hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” De tudatosítsuk magunkban azt is, hogy kiválasztottságunk nem áll meg önmagában, ha arra a személyes szeretetünk nem felel rá: „akik Istent szeretik”! Ebből a dialógusból következik az, következhet (!), az, ami az Embernek javára válik. Isten akarata, hogy az Ember a teljességére eljuthasson, és ezt a meg nem cáfolható, vissza nem tartható szeretete az, ami gerjeszti. Vagyis, a reményünket éltetni akarja Isten. Ráadásul úgy, hogy szeretetre bíztat bennünket. – Csak értenénk, hogy mi az, ami Isten kifejezésében a szeretet fogalmában jelenik meg! – Ezért kell hasonlókká válnunk a Fiúhoz, ami nem megy másként, csak úgy, ha szüntelenül keressük Krisztussal a közösségünket.

Ma, egy Mária ünnepen áll itt ez a tanítás. Ő az az ember, akiről kénytelenek vagyunk kimondani, mert bizonyosságunk van felőle, hogy közösségben volt a Fiúval. Hiszen általa lett emberré, vagyis belőle fakadt a világra az Istenfiú. Tudott, Mária képes volt annyira, a legkisebbé lenni e világban, e világ számára, hogy méltóvá lehessen Isten számára, e feladatra. Mit bizonyít számomra ez? Annyit, hogy embernek lehetséges, olyan szeretetre eljutni, mely a Fiúval közösséget jelent, és az Istenhez hasonlóvá tenni képes. Az Istennel való hasonlósága embernek, az üdvösségre eljutását jelenti. Istenem, Krisztusban a Veled való hasonlatosságomat kergetem. Segíts engem, hogy eljuthassak erre a békességre! Ámen