Vajon, kérdés az számomra

Ef 4,1-7.11-13 - Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége;

Zs 18A - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Mt 9,9-13 - Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt és követte őt. Történt pedig, hogy amikor asztalhoz ült a házban, íme, sok vámos és bűnös jött, és letelepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Ő meghallotta ezt és így szólt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” [Óz 6,6]. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

Vajon, kérdés az számomra, hogy mi dolgom a világban? Persze, válaszolhatok a költő szavaival: „küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért“ (Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban), de, ha ezzel megelégszem, akkor csak költői feleletem van, a kérdésre. Nem erre gondolok, akkor, amikor Istennel ülök le beszélgetni. Isten nem elégszik meg tőlem, ezzel a válasszal! De azzal sem akarok megelégedni, hogy egyszerűen azt válaszoljam, amit hallani akar tőlem Az Isten. (Legszívesebben nem is emelném ki nagybetűkkel, a nevét, csak fejhajtással és térdhajtással illetném személyét, hogy egyáltalán velem szóba áll. Nem szeretném, ha Isten neve az Ember szájában elértéktelenedjen.) Többet vár tőlem, bűnöstől, mint amire képes vagyok. Bárcsak Ura lenne úgy a szívemnek, ahogy gondolataimnak!

Pál azt mondja, hogy mindaz a tehetség, karizma, képesség, amit kaptunk, amit magunkénak tudunk, arra kaptuk, hogy „alkalmassá tegye a szenteket (bennünket!) a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége“. Semmi másra nem valók vagyunk, csak erre a célra: „Krisztus testének felépítésére”! És miért? Hogy mindegyikünk eljusson „a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére”, mely az emberi érettség legmagasabb foka, azaz Krisztus teljessége. Nem teszi Pál apostol alacsonyra a mércét. Mindehhez, hol van egy vasárnapi keresztény? Lám! Mi vagyunk az akadálya, hogy teljesüljön az isteni szándék! Belátjuk?

A többi cél, emberi cél, világi cél, ami olyan, amit mi, vagy mások sütnek ránk. Csak az után jön, hogy Isten szándékával egyesültünk, és teljesítettük. Annak fényében értem ezt, hogy hallgatom Jézus imáját, Aki értem is imádkozik: „Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.“ [Jn 17,15]

Mert Jézus úgy tekint rám, és mindazokra, akiket megszólít, mint akik „Nem a világból valók“ [Jn 17,16]. Mert, hogy Ő választott ki bennünket ebből a világból (Jn 15,19). Jézus az, aki felismeri azt, akit az Atya vezet Hozzá (l.: Jn 6,44; 65). Szabad így értenem a zsoltáros kijelentését: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged“. [Zsolt 2,7] És, Jézus elébe megy annak, akit rá bíz az Atya. Ahogy Mátét is felkereste. Az alázatos Ember megvallja, hogy beteg, lelki bajban szenved, szüksége van Jézusra, mert különben nem juthat el teljességére.

Képesnek lenni tisztelni azt, olyan mértékben, amilyen tisztelettel viseltetik irántam Ő, aki akaratából, és szándékára vagyok, aki kiválasztott, és magáénak ismer. Segíts engem Istenem! Ámen