A Jánosi evangélium mai részletéről az jut most az eszembe

Zsid 5,7-9 - Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki [Iz 45,17G].

Zs 30 - A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: „Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben van.” Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: „Elvetettél szemed elől engem!” Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Jn 19,25-27 - Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután azt mondta a tanítványnak: „Íme, a te anyád!” És attól az órától magához vette őt a tanítvány.

vagy

Lk 2,33-35 - Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át - hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.”

A Jánosi evangélium mai részletéről az jut most az eszembe, hogy az, ahogy Jézus e kijelentéseket teszi, milyen viszonyt fejez ki, fed fel hármuk között: Jánost a maga helyére állítja, akkor, amikor az Anyjára tekint. Testvérének tekinti, a testvéri bizalommal ajánlja Anyját Jánosnak. Anyjának olyan helyzetet teremt, melyre, ismerve fiát, és fia lelkületét, hitét, és elkötelezettségét, valamint anyja iránti tiszteletét, érthető lesz Mária számára, hogy úgy bízhat meg Jánosban, ahogy eddig megbízhatott a fiában. Jézus, Mária és János között itt, ebben a pillanatban létre jön egy eddig sejthető, de ki nem mondott, meg nem vallott szoros kapcsolat, mely felette áll minden más emberi kapcsolatnak. Jézus úgy szereti Anyját, hogy Jánosra meri bízni. Jézus úgy szereti Anyját, hogy tudomására hozza, hogy mindenben számíthat Jánosra, ahogy eddig számított a Fiúra, Akiben az Atya személye vált megismerhetővé Mária számára! De, Jánosnak kifejezi ebben a jelenetben Jézus azt, amit János az evangéliumában 5 esetben is visszaidéz (Jn 13,23; 19,26; 20,2; 21,7; 21,20): „a szeretett tanítvány”, mint aki megértette, és aki büszkén és méltósággal elégséges akar lenni erre az emberi kapcsolatra, és melynek egész életén át megfelelni készséges, hajlandó.

Ebben a helyzetben Ők hárman, egyként szenvedik meg az egész történetet, élik meg a csalódást, a fájdalmat, az elárultságot, az elhagyatottságot. Ugyanakkor, azt gondolom, hogy egyek voltak abban a meggyőződésükben, hogy ennek így kell történnie. És ez a bizonyosságuk, mindhármuknak az Atya iránti megingathatatlan bizalomból táplálkozik, és merít erőt a szenvedésük elhordozásához.

Hiszem, képes vagyok hinni, és bizalommal lenni Isten iránt, hogy minden, de minden csalódásom, szenvedésem, sérülésem és veszteségem ellenére benne lelhetem meg üdvösségemet, teljességemet, melyet akarok?! Reményemben tarts meg Istenem! Ámen