Kereszténységünk nagy tévedése

Ez 36,23-28 - Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára. Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba. Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek. Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.

Zs 50 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Mt 22,1-14 - Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: ,,Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ,,Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. Azután azt mondta a szolgáinak: ,,A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’’ A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: ,,Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’’ Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ,,Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.’’

Kereszténységünk nagy tévedése az, ha azt hisszük, hogy nekünk másokat kell üdvösségükre juttatnunk. Hirdetni az örömhírt, nem azonos azzal, hogy mások felelősségét magunkra vesszük. Senki sem üdvözülhet önmaga ellenére, de senki üdvössége sem lett az én kezembe adva!

A mai példabeszéd, számomra pontosan azt mondja, hogy küldetésünk az üzenet átadása, de nem kényszer alatt. A nagy kérdés az, hogy én, akire Isten rábízta az örömhírét, üzenetét, mely annyira szól nekem, mint általam, mennyire vagyok képes azt úgy átadni, hogy az, akihez szólok, az megérthesse, hogy erre neki van szüksége, és e szüksége minden szükségénél nagyobb. Tudnom kell, mindeközben, hogy hitelességem a világ minden gonosz mesterkedésével szemben áll, mely arra is hat, akihez üzenetem van, úgy, ahogy azt magam is megélem, megtapasztalom. Ezt azért tartom fontosnak tudomásul venni, hogy nehogy képmutatóvá legyek, szégyelljem gyengeségemet, tévedéseimet, bűneimet, és hibáimat, melyek elvezettek engem is a mai felismerésemre, tapasztalásomra, hogy Isten kegyelme nélkül, irgalmassága, megbocsátó szeretete nélkül, ma nem lenne örömöm, örömhírem annak a számára, aki, ahogy én is, nem elégszik meg azzal az igazsággal, amire eddig, magától eljutott.

Mert az igazság nem az enyém, de részemmé válhat, ha az Igaz Isten meghívását képes vagyok elfogadni. Mert minden igazság Atyja, birtokosa Ő, Aki a teremtés ura, ismerője, és értője.

Persze, miért is hinne ennek a szónak bárki is, ha benne nem volna csalódás, kétség, kiábrándultság, minden más igazság iránt. Amíg hitem van más igazságban, reményem a magam erejében, és szeretetem a büszkeségem iránt nagyobb, mint a vágy arra, hogy én szeretve legyek, és e szeretetből legyen életem, bizony, nem leszek szabad Isten igazságának a megismerésére. Én már tudom Istenem, hogy a Te igazságod élet, de ez nem elég. Segíts, hogy hitem legyen Benned, mely erő és irányultság, hogy a szeretet ösvényén haladjak, és oda érhessek, ahova Te hívsz engem. Ámen