Valójában Isten folyamatosan

Jer 7,1-11 - Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól: „Állj az Úr házának kapujába, hirdesd ott ezt az igét, és mondd: Halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik beléptek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok! Ne bízzatok az ilyen hazug szavakban: „Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!” Mert ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha valóban igazságot tesztek ember és társa között, a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomjátok el, ártatlan vért nem ontotok ezen a helyen, sem más istenek után nem jártok a saját vesztetekre, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké. Íme, ti a hazug szavakban bíztok, melyek nem használnak. Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküsztök, Baálnak tömjéneztek, és más istenek után jártok, akiket nem ismertek; azután pedig eljöttök, és megálltok színem előtt ebben a házban, mely az én nevemet viseli, és így szóltok: „Megmenekültünk”, hogy elkövethessétek mindezeket az undokságokat? Vajon rablók barlangjává lett szemetekben ez a ház, mely az én nevemet viseli? Íme, én is láttam, -- mondja az Úr.

Zs 83 - A karvezetőnek. A „Szőlőprések” szerint. Kóré fiainak zsoltára. Milyen kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura! Sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvaraiba. Szívem és testem ujjong az élő Isten után. Hiszen a veréb házat talál magának, a gerlice fészket, ahová fiait helyezze: a te oltáraidnál, seregek Ura, én királyom és én Istenem! Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak: magasztalhatnak téged örökkön örökké! Boldog az az ember, akit te segítesz, akinek szíve zarándokútra készül. Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt, és a korai eső is áldásodba öltözteti. Erősségről erősségre mennek, mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon. Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat, vedd füledbe, Jákob Istene! Oltalmazó Istenünk, tekints ide, nézz fölkentednek arcára! Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint más helyen ezer. Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában, mint a gonoszok sátraiban lakni. Mert nap és védőpajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr; Nem vonja meg javait azoktól, akik ártatlanságban járnak. Seregek Ura, boldog az az ember, aki tebenned bízik!

Mt 13,24-30 - Más példabeszédet is mondott nekik: „Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: „Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?” Azt felelte nekik: „Ellenséges ember cselekedte ezt.” A szolgák erre megkérdezték tőle: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban azt felelte: „Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: „Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.”„

Valójában Isten folyamatosan, és állhatatosan utána megy annak, akire felesküdött. Az Embernek segítségére siet, hogy tévedéseiben megsegítse, ellássa igaz tanáccsal. És miért? Mert Isten vágyakozza az Emberrel a közösséget. Azt a közösséget, mely öröktől való, és örökkévaló! Gyönyörű szándék! Bárcsak értenénk, felérnénk, és bírnánk ráhagyatkozni!

Hallatlan, és töretlen az Isten jókedve, mely bízik bennem! Ő, akit hagyom, hogy a világ kitakarjon a szemem elől. Mennyire, de mennyire együgyű is az Ember! Pedig olyan világosan ki van jelentve: „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát (…). Ne aggódjatok tehát a holnapért;” [Mt 6,33-34]

Mennyire vagyok én oda az örökkévalóságért? Mennyire takarja ki a jelen pillanat az életemből azt, hogy gondoljak arra, hogy lehet örökkévaló is a jelenlétem? Van múltam, van jelenem, de lehetséges, hogy a jövőmre is gondoljak? Isten olyan embert faragott, álmodott meg, alkotott, akinek mindháromra van méltósága! Akarok ezzel a gondolattal valamit kezdeni. És e gondolatkörben közösségre lépni Istennel! Jöjj, Atyám, Istenem, ölelj magadba, hogy megérezzem e gondolat súlyát, reményét, és szeretetét, hogy hinni lehessek képes! Ámen