Tisztátalan ajkúként

Iz 6,1-8 - Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek. Az egyik így kiáltott a másiknak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!” Megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától, és a ház betelt füsttel. Ekkor így szóltam: „Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!” Erre odarepült hozzám az egyik szeráf; kezében parázs volt, melyet csípővassal vett el az oltárról. Hozzáérintette a számhoz, és így szólt: „Íme, ez megérintette ajkadat, és eltűnt a bűnöd, vétked bocsánatot nyert.” Majd hallottam az Úr hangját, amint mondotta: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Ekkor azt mondtam: „Íme, itt vagyok, engem küldj!”

Zs 92 - Király lett az Úr! Fölségbe öltözött, felöltözött az Úr, erővel övezte fel magát. Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék. Trónod kezdet óta szilárd, te öröktől fogva vagy. Emelkednek a folyóvizek, Uram, emelkedik a folyóvizek hangja, emelkedik a folyóvizek zúgása. De a nagy vizek zúgásánál, a tenger hatalmas hullámainál is hatalmasabb az Úr a magasságban. Törvényeid igen megszilárdultak, szentség illeti házadat, Uram, örök időkre.

Mt 10,24-33 - Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. De ha a ház urát Belzebulnak nevezték, mennyivel inkább a házanépét? Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Tisztátalan ajkúként, tisztátalan ajkú nép között kell élnünk. Ezzel jó, ha azonosulni tudunk, és nem próbáljuk szépíteni a dolgot. Ezek tények. (l: Iz 6,1-8) Ezt a bírálatot Istentől el kell fogadnunk, hiszen, az egyértelmű hogy a nép, melyben élünk tisztátalan ajkú, amiből következik, hogy én magam sem lehetek jobb ennél a közegnél, hiszen, ebben vagyok kénytelen élni. Az egy más kérdés, hogy nem szeretnék, hogy próbálok nem azonosulni a tömeggel. Mégis, ettől függetlenül, a körülmény minősít engem is.

De mégis, vagy pontosan ebben a tudatban kell bírnunk azt a kegyelmet, mellyel Isten szándékaira szólít, kiválaszt, és használni kész! Ezzel a realitással kell magamra vállalni a küldött szerepét. Mert Emmanuel, azaz, velünk az Isten! (Mt 1,23) Nekem inkább kell, hogy a megbocsátás kegyelmével legyen közösségem, mint bűnömmel! Istennél a megbocsátás kegyelme, a világnál a Tőle való elidegenítés szándéka! Bűnre hajló lényemtől Isten kitakarni, attól elkötni akar akkortól kezdve, hogy kiválasztott, és felkent! Krisztusban ismerni fel önmagamat! Nehogy a világgal akarjak hasonlóvá lenni!

Amikor Jézus kijelenti, hogy „elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint a mestere”, akkor arra utal, hogy nekem, az Embernek elég, ha Vele leszek képes azonosulni, elhinni azt, hogy minden szavával, és tetteivel nekem akar jó példát mutatni, az én javamat akarja szolgálni.

Jézus egyetlen imát tanít számunkra, de abban ott szerepel az, hogy tudjak bűnbánatot tartani. Valószínű az, hogy Ő maga is, az Atyával való imáiban mindig tartott önvizsgálatot, kifejezte önmagával való elégedetlenségét, és elfogadta az Atya feloldozását!

Jézust megvallani, felvállalni a világgal szemben, elsősorban azt jelenti, az én értelmezésem szerint, hogy képessé lenni rá, hogy tudjam helyemet a világban, tudjam megkülönböztetni a lelkeket, mi az, amihez igazodni vagyok hajlandó, akarok, és mi az, amit elvetek, és megvetek. Egyiket a másikért! Nem lehetek, ne legyek langyos!

Segíts engem Istenem, hogy gyógyító, megújító kegyelmedre mindig igényem legyen! Ámen