Pál apostol az efezusi levélben

Ám 7,12-15 - Ámoszhoz pedig így szólt Amaszja: „Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!” Felelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: „Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek. De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: „Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!”

Zs 84 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.

Ef 1,3-14 - Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne van számunkra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően, amelyet igen bőségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel. Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne az idők teljességének megvalósításáról: hogy Krisztusban mint Főben újra összefogjon mindent, ami az égben és ami a földön van. Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban. Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, hittetek is neki, és megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, aki foglalója örökségünknek, amíg Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására.

Mk 6,7-13 - Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.” Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

Pál apostol, az efezusi levélben dicsőítést mond Istennek, annak a közösségnek a nevében, akik közösségben vannak Krisztussal. Miért? Amiért az Isten annak a Krisztusnak az Atyja, akit e közösség uraként, mestereként tisztel. Mivel érdemli ki Krisztus, e tiszteletet? Azzal, hogy Benne az Isten, e közösség tagjait, „minden mennyei, lelki áldással megáldotta“.

Pál egyértelmű próbál lenni, ezért bőségesen kifejti, hogy mit ért e fenti szavakon, melyben nem volna, nem lehetne részünk, ha Krisztussal nem juthatnánk közösségre:

- Elrendelése Istennek, Krisztusban, csak, mert úgy tetszik Neki, hogy azok, akik Krisztussal közösségre lépünk, aki hiszünk benne, és ezt életünkkel igazolni is hajlandók vagyunk – ami, valójában még arra sem terjed ki, hogy ebben elégségesek lehetünk – kiválasztottakká legyünk, a szeretet kötelékében!

- Ez az alapja annak, hogy megváltottakká lehessünk! Melyhez a megváltás kegyelmét már megkaptuk, Krisztusban, a Fiúság által, de melyre magunkat befogadókká, alkalmasakká kell tennünk. Vagyis fel kell nőnünk – a testi, teremtményi lényegünkből kell istenfiúságra jutnunk. És erre nem lehetünk képesek másként, csak úgy, ha Krisztussal közösségünket ápoljuk.

- Ugyan, hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy felindítjuk magunkban szüntelen, és mindig bűnbánatra képes bűntudatot, mely érthetővé teszi elménk számára azt a mérhetetlen kicsinységet, mely Isten nagyságához mérten az, de bennünket részesíteni akar örökségként abban, melyet reményként hordozhatunk!

- Mert Krisztus által kinyilatkoztatja Isten a számunkra az Igazság Igéjét, hogy hitünk meg ne legyen téveszthető, és reményünket el ne veszíthessük a szeretet teljességében!

- Éppen ezért a Szentlélek erejével lehetünk áldottak, megszenteltek, mely bizonyosságként tölt el kegyelmeivel, hogy kitartsunk a hitben, és a közösségben lehessünk egymással is Krisztusban – az Isten dicsőítésére -, míg színe látására el nem juthatunk, és bizonyosságot nem szerezhetünk.

Nem kell, hogy bárki is elhiggye, hogy ez a mi örömünk, de az, aki befogadja, annak már is gyógyulására válhat. Ezzel az üzenettel küldi valójában Jézus a tizenkettőt, és majd a hetvenkettőt is.

A három evangéliumi rész elolvasása kapcsán, arra leszek figyelmes, hogy a legtöbbet Pál szavai fejeznek ki abból, ami az ószövetségben a prófétálásnak, az újszövetségben a kinyilatkoztatásnak az üzenete. Ebből két következtetést vonok le: egyik az, hogy a kor előrehaladtával, az Ember mintha képes lenne egyre közelebb jutni Isten szándékához. A másik gondolatom az, hogy azzal, ahogy az Ember civilizálódik, vagyis egyre jobban eltávolodik Istentől, úgy egyre több magyarázatra van szükségünk ahhoz, hogy megérthessük Istennek az üzenetét. Ezzel az utóbbi gondolattal kapcsolatosan az fogalmazódik meg bennem, hogy egyre nagyobb szükség van rá, hogy elmondjuk a világnak Isten jó hírét, Isten és Ember kapcsolatának szükségét!

Tanúd lenni lehessek Istenem, add meg számomra! Ámen