Olthatatlan vágy él Jézusban

Ám 9,11-15 - Azon a napon felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, és kijavítom falainak repedéseit, és mindazt, amije romba dőlt megújítom, s ismét felépítem, mint hajdan volt, hogy birtokukba vegyék Edom maradványait és az összes nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet, - mondja az Úr, aki ezt végrehajtja. - Íme, jönnek napok, - mondja az Úr -, a szántóvető eléri az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; a hegyek édes musttól csepegnek, és minden dombot megművelnek. És jóra fordítom népemnek, Izraelnek sorsát, és felépítik az elhagyott városokat, és lakni fognak bennük; szőlőket ültetnek és borukat isszák, kerteket ültetnek és gyümölcsüket eszik. És palántaként elültetem őket földjükön, és nem tépik ki őket többé földjükről, melyet nekik adtam”, - mondja az Úr, a te Istened.

Zs 84 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.

Mt 9,14-17 - Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így felelt nekik: „Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad.”

Olthatatlan vágy él Jézusban arra, hogy megértesse velem, az Emberrel, hogy Isten az új bor akar lenni a számomra, akinek meg kell újulnom ahhoz, hogy a belém töltendő éltető ereje valóban beérhessen, és olyan nedűvé válhasson, mely megrészegíti, elkápráztatja azokat, akiknek kínálja magát, általam!

Nekünk már nincs okunk rá, hogy azért böjtöljünk, mert nincs velünk az Isten! Ha csak, én, az Ember, el nem veszítem Vele, utamon, a kapcsolatot. Mert észre sem veszem, hogy már nem Vele járom az utamat. Mert bizony, én, az ember, ilyen vagyok: már csak akkor veszem észre, hogy nem tartok Vele, amikor már verembe estem. Akkor kezdek el utána kiáltani, amikor már böjtöltetnek. A böjtölés lényege valójában nem is az, hogy magamat kínzom, hogy magamat olyan erőfeszítésre kényszerítem, amitől szenvedek. Hanem a böjtölés lényege az, hogy észrevegyem, felismerjem, miben van hiányom, mi az, amiben szükséget szenvedek.

Fel kell ismernem egyszer végre azt, hogy a lelkem szomjúhozik, éhezi azt a barátságot, azt a közösséget, mely boldogulásomhoz szükséges, azon is túl, mely testi vágyaimban kifejeződik!

Mert minden testi fájdalom, hiány, éhség és szomj mögött ott van a lelkem hiányérzete, koplalása, sóvárgása az egyetlen és semmi mással nem pótolható békesség, öröm, és boldogság után. De erre az Ember, valójában csak akkor döbben rá, amikor a testi vágyai már kielégülést nyertek. Mert akkor veszi észre, hogy bár hittem, reméltem, hogy azok teljesülése esetén elnyerem a békességemet, az örömömet, és boldoggá lehetek, de mégsem.

Nincs Embernek ebben a világban felhőtlen öröme, békéje, boldogsága! Nem lehet! Csak ott, ahol azt Isten tudja megadni a számára, ajándékként, és nem azért, amiért én azt gondolom magamról, hogy az jár nekem! Istennel való közössége nélkül az Ember nem érheti el a vágyait! Így válhat Isten szeretete örökérvényűvé, és az Ember élete örökéletűvé – hogy mondja Jézus: „így mind a kettő megmarad.” Segíts nekem Istenem, hogy mindhalálig képes legyek megújulni Benned, Veled, és Általad! Ámen