Engem az a kérdés foglalkoztat

Ám 5,14-15.21-24 - A jót keressétek, ne a rosszat, és akkor éltek; és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, úgy, amint mondtátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, állítsátok helyre az igazságot a kapuban; talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain. „Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem: ajándékaitokat el nem fogadom; kövér békeáldozataitokra nem tekintek. Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom. Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz, és az igazság, mint a sebes patak.

Zs 49 - Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig. Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten. Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg. Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék: „Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.” Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet. „Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok. Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak. Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat. Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben. Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém. Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkereksége, s mindaz, ami betölti. Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét? Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek; Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.” A bűnöshöz azonban így szól az Isten: „Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat. Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél. Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt. Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé. Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened. Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket! Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.”

Mt 8,28-34 - Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. S azok, íme, így kiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. A démonok kérlelték őt: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.” Azt mondta nekik: „Menjetek.” Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.

Engem az a kérdés foglalkoztat, hogy amikor hírt kaptak a gadaraiak arról, hogy mi történt a megszállottakkal, és a disznókkal, akkor miért mennek oda, és miért küldik el Jézust?

Ezekben az emberekben mi váltotta ki a tettüket, és milyen szándék vezérelte őket? Elutasítás, félelem, vagy a világi vagyonukat féltették jobban Jézustól, mint magukat a megszállottaktól, talán a megszállottságukat féltették?

Az elég jellemző ránk, emberekre, hogy addig, amíg tudunk másokról, akik gonoszabbak nálunk, addig könnyen felmentjük magunkat, hibáinkat. Talán azok az emberek is arra gondoltak, hogy ha már ez a két kiközösített bűnös ember megmenekült, akkor az elszámoltatásban mi következünk. Kiderül, hogy nem vagyunk bűn nélkül valók!

De, Jézus nem ítéli el azt a két megszállottat, inkább megszabadítja őket terheiktől! Talán a gadaraiak minden vagyona azokban a disznókban volt, akik a tengerbe vesztek? Nem érte meg nekik a két ember megmenekülése, cserében a disznókért?!

Arról nem szól a történet, hogy a disznókért kapott-e bárki is kárpótlást. Az a kérdés is felvetődik, hogy Jézusnak milyen viszonya volt e világhoz, és milyen viszonya volt Az Emberhez? Szemben azzal, hogy mi emberek, milyen viszonyban állunk egymással, illetve megszerzett vagyonunkkal? Illetve, e világban szerezett pozíciónk, hogyan viszonyul Isten, Emberhez való viszonyulásához? Itt zárul be az a kör, illetve azzal a kör, hogy Jézus kijelenti a Mt 6,25-34-ben, hogy „ne aggódjatok az életetekért” (25), mit esztek és mibe öltözködtök, … „ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát”(33). Isten igazsága az Ember körül csúcsosodik ki, az Emberre irányul, az Ő javát szolgálja! Az Ember javára az válik, ha megigazul! Ami fontosabb minden evilági vagyonnál, egzisztenciánál, a megélhetésért aggódásánál is!

Értem ezt? Képes vagyok ezzel az isteni rangsorolással azonosulni? El tudom fogadni ezt? Ha el tudnám fogadni, akkor fel sem merülne bennem a vagyonvesztés problémája! Uram, Istenem, én nem vagyok tiszta! Nem vagyok képes megfelelni a Te mércédnek! Vagyis bűnös vagyok, gyenge, együgyű, földhöz ragadt, többre vágyó, haszon leső, nagyon is emberi. Segíts meg engem, hogy inkább legyek képes Hozzád hasonlóvá lenni, mint e világhoz igazodni! Ámen