Egy találkozásnak is van minősége

Szof 3,14-18a - Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: „Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” „Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.

Róm 12,9-16b - A szeretet legyen tettetés nélkül. Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz. Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, résztvevők a szentek bajaiban; gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! Ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt: nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében [Péld 3,7]!

Iz 12,2-6 - Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.” Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: „Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!”

Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Egy találkozásnak is van minősége! Kinek volt szüksége a találkozásra? Máriának, vagy Erzsébetnek? Talán, mindkettőjüknek? Mert egymás számára tudtak olyan dolgot adni, amire szükségük volt? Azt gondolom, hogy két ember találkozása akkor üdvös, ha az mindkettőjük számára hordoz valami olyan misztériumot, amire nekik szükségük van, éppen akkor.

És ez a misztérium, már benne van a várakozásban, a készületben, mely megelőzi, és elő is készíti a találkozást. Egy találkozásra, melyből szeretnék erőt meríteni, készülnöm kell. Mert erőt szeretnék meríteni a közelgő találkozásból, nekem magamnak is készülnöm kell rá, hogy valamilyen ajándékkal meg tudjam lepni azt a személyt, akivel vágyom a találkozást! Ráadásul, a találkozásban, örömömet szeretném lelni, örömömmel szeretném megajándékozni azt a másik embert.

És lám, kétezer év távlatában is van jelentése, jelentősége egy olyan találkozásnak, mely két ember számára ajándék lehetett! Még a mi számunkra is, akik ma élünk! Ez arra figyelmeztet engem, hogy ne legyek kishitű akkor, amikor Isten dicsőségére vágyom a találkozást egy másik emberrel, abban a reményben, hogy az, mindkettőnk számára készületet jelent, és szeretnénk abból a találkozásból erőt meríteni. Különösen akkor, ha arra a találkozásra azért készülök, mert Krisztus közösségéért tenni van dolgom!

Mária, és Erzsébet találkozását már beragyogta az az öröm, az az ismeret, hogy Isten dicsőségében járnak mindketten. Azon túl, hogy az anyaság öröméről lehetett tudomásuk, még ezt is felülmúlhatta az, hogy valami különös szándék beteljesülését szolgálhatják, melyet Isten készít elő a világ megszentelésére! Vajon, én magam is készülhetek, bármilyen parányi emberi találkozásra is azzal, hogy Isten szándékára lehet a találkozás, túl, a magam és a másik ember örömén? Egy biztos, hogy én magam, minden egyes emberrel való találkozásra, készülhetek ezzel a szent örömmel, figyelemmel, és a megajándékozás szándékával! Add meg nekem Istenem ezt a lelkületet! Ámen