Isten örökös szándéka a teremtés

2Kir 24,8-17 - Tizennyolc esztendős volt Joachin, amikor uralkodni kezdett és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a jeruzsálemi Elnátán lánya volt, Nehustának hívták. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy apja cselekedett. Ebben az időben felvonultak Nebukadnezár, Babilon királyának szolgái Jeruzsálem ellen s körülvették ostromművekkel a várost. Majd eljött Nebukadnezár, Babilon királya is szolgáival a város ellen, hogy megostromolják azt. Kiment erre Joachin, Júda királya, Babilon királyához anyjával, szolgáival, főembereivel és udvari tisztjeivel együtt, de Babilon királya elfogatta uralkodásának nyolcadik esztendejében. Aztán elhurcolta onnan az Úr házának valamennyi kincsét, meg a királyi ház kincseit s összevagdalta mindazokat az aranytárgyakat, amelyeket Salamon, Izrael királya, az Úr templomában csináltatott -- ahogy az Úr megmondta --, és fogságba hurcolta egész Jeruzsálemet, az összes főembert, a sereg összes vitézét, tízezer embert, az összes mesterembert és lakatost, úgyhogy nem maradt ott senki sem, csak a föld szegény népe. Elhurcolta Joachint is Babilonba, meg a király anyját, feleségeit és udvari tisztjeit. Az ország bíráit is fogságba vitte Jeruzsálemből Babilonba. Az összes vitézi embert, hétezret, a mesterembereket és a lakatosokat, ezret, az összes vitéz és hadravaló embert foglyul vitte Babilon királya Babilonba. Helyébe apai nagybátyját, Mattanját tette királlyá, de elnevezte Cidkijának.

Zs 78 - Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak. Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak. Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz? A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet. Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét! Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk. Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért! Miért mondják a pogányok között: „Hol van az ő Istenük?” Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása. Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat. Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram. Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!

Mt 7,21-29 - Nem mindenki, aki azt mondja nekem: „Uram, Uram!”, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: „Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” Akkor majd kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!” [Zsolt 6,9G] Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. Mindaz pedig, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonlít majd a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása. Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az ő írástudóik.

Isten örökös szándéka a teremtés, és termékennyé tenni teremtményét. Hiszen a szeretet, Aki az Isten, a szüntelen megújulásban éli meg a létet, az éltető kegyelmet.

Ha jól megfigyeljük, az élet maga a folyamatos változás. Nincs olyan, hogy valami is kész legyen. A teremtett mindenség állandó változó, törekvés a jóra, a teljességre, de melyet soha nem ér el a teremtett mindenség. Én magam, az Ember is ilyen teremtett lénye Istennek. Része vagyok a változónak, annak a változónak, mely törekszik a teljességére. Csakhogy, Isten, az Embert olyan lénynek alkotta, hogy felismerhesse azt, hogy miben, hogyan, ki által érheti el a teljességét. Vagyis: felismerhetem azt, hogy a teremtmény, önmagában soha nem képes a teljesség elérésére, csak, és egyedüli módon úgy, ha a Teremtőbe beleoltódik, és Vele közösségre akar jutni. Istenben, a Teremtőben van teljessége az Embernek! Ha életével Istenre tendál, keresi, és vágyakozza a Vele való közösséget!

Az Ember értelmével, ha követi a szíve szándékát, akkor válhat cselekvővé. Olyan cselekedetekre alkalmassá, képessé, mely bizonyosságot mutat rá Istennek, hogy világban betöltött szerepének teljesítése közben szándéka az, hogy Isten kedvét, szándékát, szavát, teljesítse. Ez a szándék győzi meg Istent arról, hogy az Ember vágyakozza a Vele való egységet, közösséget. Nem az kell, hogy lenyűgözzön Jézus kinyilatkoztatása, hanem az kell, hogy meggyőzzön, és cselekvővé tegyen képessé a jóra, a szentre, az Igazra!

Uram, talán úton vagyok, talán nem. Segíts, hogy vonzásodnak soha ellen ne álljak, engedjem értelmemet szabaddá a lélek indítására! Ámen