Ma, számomra, az abortusz kérdéséről való elmélkedés adatik meg

2Kir 19,9b-11.14-21.31-35a.36 - Amikor az meghallotta, hogy Tirhaka, Etiópia királya felől azt beszélik: „Íme, hadba vonult ellened” - s elindult ellene, követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel: „Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe! Hiszen magad hallottad, mit cselekedtek az asszírok királyai minden országgal, miként pusztították el azokat. Hát éppen te tudsz majd megmenekülni? Amikor aztán Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, felment az Úr házába és az Úr elé tárta és így imádkozott az ő színe előtt: „Uram, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet. Hajtsd ide füledet s halld: nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szanherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent. Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították azon nemzeteket s mindazok földjét s tűzbe vetették azok isteneit, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz fából s kőből való alkotásai s így megsemmisíthették őket. Nos tehát, te, Urunk, Istenünk, ments meg minket kezükből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten!” Elküldött erre Izajás, Ámosz fia, Hiszkijához és üzente: „Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Meghallgattam, amit tőlem Szanherib, az asszírok királya felől kértél. Ez az, amit az Úr felőle szólt: „Megvet téged s csúfot űz belőled Sion szűzi lánya, hátad mögött fejét rázza, Jeruzsálem lánya. Mert a megmaradtak fognak kivonulni Jeruzsálemből és a megszabadultak Sionnak hegyéről. A Seregek Urának buzgalma fogja véghezvinni ezt. Éppen azért ezt mondja az Úr Asszíria királya felől: nem jön be e városba, nyilat sem lő belé, pajzzsal sem támadja meg, sánccal sem veszi körül: az úton, amelyen jött, visszatér, s e városba be nem jön, - úgymond az Úr -, mert megoltalmazom s megmentem e várost önmagamért és szolgámért, Dávidért.” Csakugyan, még azon az éjjelen az történt, hogy eljött az Úr angyala s megölt az asszírok táborában száznyolcvanötezer embert. Amikor aztán reggel felkelt s látta a megannyi holttestet, felkerekedett, elment és visszatért Szanherib, az asszírok királya és Ninivében maradt.

Zs 47 - Ének. Kóré fiainak zsoltára. Nagy az Úr, minden dicséretre méltó Istenünk városában. Pompás magaslat az ő szent hegye, gyönyörűsége az egész földnek. Sion hegye messzi észak, a nagy király városa. Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket. Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek. De ahogy meglátták, ámulatba estek, Megrémültek, megremegtek; Rettegés fogta el őket ott, s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem. Hatalmas széllel összetörted a társisi hajókat. Amint hallottuk, magunk is láttuk, hogy a seregek Urának városát, a mi Istenünknek városát örökre alapította Isten! Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten, templomod belsejében. Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is betölti a föld határait; Jobbod igazsággal teljes. Örvendezik Sion hegye, s Júda leányai ujjongva örülnek ítéleteidnek, Uram. Járjátok körül Siont, nézzétek meg, számláljátok meg tornyait! Tekintsétek meg erődítéseit, járjátok be házait, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek! Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön-örökké, ő vezet minket mindörökké!

Mt 7,6.12-14 - Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket. Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták. A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

Ma, számomra, az abortusz kérdéséről való elmélkedés adatik meg. Az Ember, ha magtalan, vagy nemzésre képtelen, esetleg az élet kihordására alkalmatlan, azt fájdalommal éli meg, hiányként és megalázottan. Ugyanakkor, fájdalmat kelt az az eset, amikor bármilyen módon védekeznek az emberek a gyermekvállalás ellen. Azért használom e fogalmat, mert ebben a felelősségtől való irtózást ismerem fel, mely korunk sokkal általánosabb problémája, mint az, hogy a szülés körüli bonyodalmakról ejtsünk szót.

Pedig, az Embernek Istentől kapott ajándéka az, hogy az Embert, az Isten – a Teremtő, be akarja vonni a teremtés csodálatos művébe, úgy, hogy azt magára vállalva az Ember, Isten nem hagyja egy percre sem magára, nem kell e felelősséggel egyedül megbírkóznia! És ebben a felismerésben látom ma az Ember hiányosságát, a hit hiányát! Mert nincs közünk már Istenhez, vagy az, rettenetesen felületes, és világias. Az Ember hite nem hatol abba a mélységbe, melyben találkozhatna azzal a kegyelemmel, mely bizalmat szülhetne benne, Istenével kapcsolatosan. Elidegenedtünk Istentől! Többnyire vannak isteneink, de azoknak semmi közük sincs az Egy és Igaz Istenhez.

A szűk kaput nem szeretjük, nem is keressük, nekünk fóbiánk van és nincs hitünk, mely a szeretetből és a bizalomból építkezhetne! Mát nem is értjük azt, hogy hogyan lehetnénk közösségben Istennel. Mert nem tekintjük személynek. Nem foglalkoztat bennünket az a kérdés, hogy hogyan tekinthetném én, az Istent személynek, aki minden akar lenni mindenben, az én számomra is!

Az abortusz kérdését nem a politikával kell értelmeznünk, hanem a politikusokkal, az Emberrel! Aki teljesen természetesnek tekinti azt, hogy eldöntse mit tart arról az életről, akinek létéről nem tehet, csupán feladata és felelőssége van vele. Amikor erről a kérdésről dönt az Ember, akkor fel sem merül benne az, hogy na, és én, hogy van az, hogy vagyok? Képes vagyok köszönetet mondani, hálát adni bárkinek is azért, hogy én vagyok? Valaki van, aki magára vállalta azt a kiszolgáltatottságot, hogy én lehessek!

Amiben nem én vagyok az irányító, amiben nem az én döntésemen múlik, hogy mi lesz, bizony, abban fel kell vállalnom azt, hogy kiszolgáltatottá válok, nekem kell másokhoz alkalmazkodnom! Eközben észre sem vesszük azt, hogy valójában nagyon kevés olyan dolog van, amiben a döntést magunkra vállaljuk. Valójában a felelősséget hárítjuk, és, vagy, sodródunk a tömeggel. A civilizáció, ma, tulajdonképpen arról szól, hogy mások hozzák meg döntéseiket felettünk. Ez az anyagi értékelvűség lényege, hogy a gazdaság fejlődhessen, és, hogy a gazdasági érdekek tarthassák fent egy társadalom fejlődését.

Újra kellene olvasnunk mindaddig Jézus szavait, míg abból fel nem dereng számunkra az Élet lehelete! Mely nem az, amit ki lehelek, hanem az, amit magamba szívva belőle öröm és felismerés, felszabadult értelem bontakozik ki. A társadalomnak, ebben a világban és ennek a világnak, nem személyiségre van szüksége, hanem fogyasztói társadalomra, közegre. Jézus tanítása pedig, szüntelen, ezzel ellentétesen, a személyiség fejlődésére, a személy egyedüliségére, azaz az Ember méltóságáról beszél, melynek kibontakoztatása lehet értékemmé, ráadásul, ezen az életen túl mutatva!

Felismerni azt, hogy mi is az Élet! Mi lehet az, ha azt Istenből, az általa kinyilatkoztatásból próbálom felfogni, értelmezni, megismerni és felfedezni. Mert Isten arra vágyakozik, hogy minden ember, a maga képességei adottságai és karizmái által lépjen közösségre Vele!

Mi a szent számomra? Van ennek a szónak olyan nemes értelme, mely számomra életet hordoz? Mert Jézus azt állítja, hogy a szent dolgok, melyek nekem megadatnak, kincsek, a számomra! Legalább is kincsekké lehetnek, ha felismerem azokat, ha felfedezem azokat, és Életre kelnek bennem!

Hát, kérlek Istenem, hogy kegyelmeid által tedd számomra világossá magadat, mert én vágyom, és szeretnék Veled közösségre jutni! Ámen