A mai Ige tanításához

2Kir 17,5-8.13-15a.18 - Keresztülvonult ugyanis az egész országon, felment Szamaria ellen, három esztendeig ostromolta és Hósea kilencedik esztendejében bevette az asszírok királya Szamariát s elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket. Az történt ugyanis, hogy Izrael fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom földjéről s a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből s más isteneket tiszteltek s azon nemzetek szertartásai szerint jártak, amelyeket az Úr elpusztított Izrael fiai és Izrael királyai színe elől, mivel hasonlóképpen cselekedtek, Figyelmeztette erre az Úr Izraelt és Júdát minden prófétája és látnoka által: ,,Térjetek vissza nagyon gonosz útjaitokról s tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat teljesen azon törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam s amint nektek szolgáim, a próféták által meghagytam.’’ Ám ők nem hallgattak rá, hanem megkeményítették nyakukat atyáik nyakassága szerint, akik szintén nem akartak engedelmeskedni az Úrnak, Istenüknek. Elvetették törvényeit és szövetségét, amelyet atyáikkal kötött s figyelmeztetéseit, amelyekkel figyelmeztette őket s a hiábavalóságokat követték s hiábavalóságokat cselekedtek és utánozták a nemzeteket, amelyek körülöttük voltak s amelyek felől azt parancsolta nekik az Úr, hogy ne tegyenek úgy, mint ahogy azok cselekedtek. Ezért igen megharagudott az Úr Izraelre s eltávolította őket színe elől, úgyhogy nem maradt meg csak Júda törzse. –

Zs 59 - A karvezetőnek. A ,,Liliomok’’ szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének. Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret. Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk! Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg. Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket. Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek. Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket! Szent helyén így szól Isten: ,,Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek. Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram, Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem.’’ Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba? Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség, de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.

Mt 7,1-5 - Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.

A mai Ige tanításához ide idézek egy gondolatot Philip Yancey-től: „Hacsak az egyház nem tanítja meg a világot a szeretet művészetére, a társadalom megváltoztatására tett legjobb kísérleteink is kudarcra vannak ítélve.” (Meghökkentő kegyelem – Életjelek c. fejezetéből idézem). E gondolat abban a környezetben hangzik el, ahol idézi Dallas Willard, amerikai filozófust is: „nem kellene-e erősebben éreznünk ezt a negyed kiló sót az egy kilónyi húson?”

Úgy gondolom, hogy ha ma olvasom a most elhangzó ószövetségi idézetet, akkor az valahogy így hangzik, számunkra, hozzánk, mai keresztények számára:

,,Térjetek vissza nagyon gonosz útjaitokról s tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat teljesen azon törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam s amint nektek szolgám, Megváltótok által meghagytam.’’ Mert nem hallgattok rá, hanem megkeményítettétek nyakatokat atyáitok nyakassága szerint, akik szintén nem akartak engedelmeskedni az Úrnak, Istenünknek. Félreértitek, elvetetitek, és félremagyarázzátok törvényeit és szövetségét, amelyet veletek kötött s figyelmeztetéseit, amelyekkel figyelmeztet napról napra. A hiábavalóságokat követitek s hiábavalóságokat cselekedtek és utánozzátok a nemzeteket, amelyek körülöttetek vannak, s amelyek felől azt parancsolta nektek az Úr, hogy ne tegyenek úgy, mint ahogy azok cselekednek. Ezért igen elszomorodott az Úr és arra szólít téged, hogy hiábavaló minden ígérete számodra, ha ígérete nem fogan meg benned, és nem hajlasz szavára, nem vagy képes elköteleződni szavára, a világ ellenében! Ne bízd magadat senki másra, ne engedd, hogy megtévesszenek, mert egyetlen Isten az Úr, ki Krisztusban és a Szentlélekben nyilatkoztatja ki magát, mely kinyilatkoztatást én az Úr, a Te Istened, rajtad kérek számon!”

Az Ige megtérésre szólítja fel Isten népét! A megtérésre felszólítás minden időben, szinte minden pillanatban és minden keresztény részére aktuális! Nem háríthatunk, nem háríthatjuk el magunktól e megszólítást, melyet bizonyossá tesz számomra az evangélium is. Abban a mondatában érzem ezt nyomatékosan, amikor azt mondja Jézus: „Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.” Kijelenthetem-e magamról, hogy nincs szükségem az önvizsgálatra, és a folyamatos megújulásra, az újra minősítésemre, melyre az világít rá, ha képes vagyok szüntelen valami újat, valami többet felfedezni Krisztus tanításából, a magam számára?

Merem kijelenteni, hogy Krisztus teljessége, melyben minden emberi benne foglaltatik, és minden Isteni benne foglaltatik, mely Ember számára szükséges jó, Istentől, ahhoz, hogy az Embert üdvösségére elvezesse, Akivel szemben állok én, ki gyarló, esendő, és élhetetlen, együgyű teremtménye vagyok Istennek, de aki számára Krisztus a Megváltó, a Mester, a Küldött, Aki készséges rá, hogy elvezessen az Atyához, egy életen át lehetőséget kapok, hogy bele oltódjak, és Vele közösségre juthassak! Ha, képes vagyok arra az alázatra és szelídségre, melyben tanítható, nevelhető, megszentelhető vagyok! Ugyan, hogyan is mehetne végre rajtam és bennem a megváltás műve, ha én, nem teszem magamat befogadóvá arra a megszentelő kegyelemre, mely formálni akar, és kiteljesíteni akar?! Mert Isten engem tökéletesíteni akar, de nem nélkülem! Jézus azért mondja azt, hogy „legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.” [Mt 5,48]

Nem mondhatom magam fiatalnak, de még mindig csak azzal bajlódok, hogy alázatot, és szelídséget tanuljak Tőle! Kérem Uram, hogy Szentlelked által vegyél erőt rajtam, hogy elbírjon velem a Te végtelenül nagyvonalú, és pazarló szereteted! Mert dicsőségedre lenni vágyom! Ámen