A Lélek világát ki ne oltsátok!
2Kir 11,1-4.9-18.20 - Amikor aztán Atália, Ahaszja anyja, megtudta, hogy a fia meghalt, felkelt s megölette az összes királyi ivadékot. Jósába, Jórám király lánya, Ahaszja nővére, azonban vette Joást, Ahaszja fiát és ellopta a király megölésre szánt fiai közül dajkájával együtt az ágyasházból s elrejtette Atália elől, hogy meg ne öljék. Hat esztendeig aztán magánál rejtegette az Úr házában, miközben Atália uralkodott az országon. A hetedik esztendőben aztán elküldött Jojáda s magához hozatta a századosokat s a vitézeket s bevitte őket magához az Úr templomába és szövetséget kötött velük s megeskette őket az Úr házában. Majd megmutatta nekik a király fiát A századosok egészen úgy is cselekedtek, ahogy Jojáda pap parancsolta nekik: mindegyik maga mellé vette embereit, azokat, akik szombaton szolgálatba léptek, azokkal együtt, akik szombaton a szolgálatból kiléptek s elmentek Jojáda paphoz, az pedig odaadta nekik Dávid király dárdáit s fegyvereit, amelyek az Úr házában voltak. Aztán felálltak, mindenki fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától az oltár és a templom bal oldaláig a király körül. Erre ő kivezette a királyfit, rátette a koronát s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték s tapsolva mondták: ,,Éljen a király.’’ Amint Atália meghallotta a futkosó nép lármáját, bement a sokasághoz az Úr templomába. Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: ,,Összeesküvés, összeesküvés!’’ Erre Jojáda pap parancsolt azoknak a századosoknak, akik a sereg parancsnokai voltak és azt mondta nekik: ,,Vezessétek ki őt a templom bekerített részéből s aki utána megy, öljétek meg kardotokkal.’’ Azt mondotta ugyanis a pap: ,,Ne az Úr templomában öljétek meg.’’ Erre kezet vetettek rá s kituszkolták azon az úton, amelyen a lovak a palotába járnak s ott megölték. Aztán Jojáda szövetséget szerzett az Úr között meg a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek és a király meg a nép között. Erre bement a föld egész népe Baál templomába s lerontották oltárait s teljesen összetörték képeit, Mattánt, Baál papját pedig megölték az oltár előtt. Aztán a pap őrséget rendelt az Úr házába, Erre a föld egész népe örvendezett s a város nyugodt maradt, pedig Atáliát megölték karddal a király házában.
Zs 131 - Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről, arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének: ,,Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába, nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni, amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!’’ Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején. Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához! Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája! Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak. Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét! Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: ,,Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe. Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.’’ Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta. ,,Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem. Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel. Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei. Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek. Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azonban ragyogni fog koronája.’’
Mt 6,19-23 - Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!
A Lélek világát ki ne oltsátok! – ezt mondja Jézus. Világot Te gyújtasz bennem Istenem! De, egyedül én vagyok az, ki e fényt megvakíthatom! Mert, ahol a lélek halott, ott a sötétség az Úr!
Mit ér ma ez a kijelentés? Hogy látom, mennyire úr a sötétség bennem, és a környezetemben, ebben a világban, amiben élek? Ugyan, mit hirdethetek akkor, ha bennem a sötétség válik hatalommá? Semmi mást, mint a sötétséget, hiszen attól kezdve már csak azt lehetek képes szolgálni, annak igazát tudom képviselni, önmagamat is igazolva, akinek eladtam a lelkemet!
Ettől kezdve a sötétség szolgálata nem más, mint önvédelem, nehogy kiderüljön a bennem lévő sötétség!
Persze, előbb van az, hogy harácsolok, körül veszem magam evilági javakkal, vagyis bizonyosságot szerzek magamnak rá, hogy mindaz jó, amit teszek, hiszen házam, váram, paripám, bizonyosság, és még arra is jut a vagyonomból, hogy bejárjam a világot, hiszen az jár, és mindazt ami fáradságom volt, hogy kincset gyűjtsek ki kell pihennem. Aztán, hadd lássák mások, hogy hogyan kell élni, és fölé kerekedni másoknak, akik mindezekre nem képesek szert tenni. Erre mondjuk, ebben a civilizált világban, hogy egzisztenciát teremtek magamnak, hatalmat generálok, bizonyosságot adok mások számára, hogy én vagyok az akire fel kell takarni, én lehetek a meghatározó, a vélemény alkotó, akire oda kell figyelni. És, amikor már megszereztem mindenki, a többség figyelmét, ugyan, kit is érdekel már az, hogy mindez e világnak szól, e világtól szerzett dicsfény, amivel a belső sötétséget kitakarhatom.
Elmondhatom, hogy ügyes vagyok, még a keresztény körökben is sikerem van, és én vagyok a meghatározó, így magamat is megnyugtathatom arról, hogy bennem Krisztus fénye van, és az kegyelem, hogy én vagyok, az, aki a jelen minden kihívására tudja a helyes feleletet.
Nehéz a világban sikeres, eredményes embernek jól látni azt, ami benne való érték! Könnyen félrevezethetők vagyunk! Ezért hoz Jézus párhuzamot a test és a lélek között. Hogy fényt gyújtson, hogy realitásra ébresszen, és, hogy megállítson bennünket akkor, amikor azt hisszük, hogy jó úton vagyunk. Inkább hallgassuk meg Pál szavait, és tegyük magunkévá: Vessem le a régi embert szokásaival együtt, és öltsem föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. (Kol 3,9-10)
Köszönöm Mesterem, hogy nem hagysz magamra, velem jössz, és megrázod ingem ujját, hogy figyelmeztess! Köszönöm társaságodat, tarts velem, és én Veled akarok menni! Ámen
