Jézus szellemisége abból a lelkiségéből forrásozik

Sir 48,1-14 - Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló, - a szava lángolt, mint a fáklya -, éhínséget hozott rájuk, és megfogyatkozott a száma azoknak, akik gonosz akarattal bosszantották, és nem tudták szívlelni az Úr parancsait. Az Úr szavával elzárta az eget, és három ízben tüzet hozott le az égből. Ilyen dicső volt Illés a csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan, aki felhoztál megholtat az alvilágból, a halál sorsából az Úristen igéje által, aki romlásba döntöttél királyokat, játszva megtörted hatalmukat, és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket, aki ítéletről értesültél Sínai hegyén, és megtorló büntetésekről a Hóreben, aki királyokat kentél fel megtorlásra, és prófétát tettél meg utódodnak, aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin, akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit! Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek, mert mi élünk ugyan életünkben, de halálunk után ilyen nevünk nem lesz! Miután Illést a forgószél elrejtette, Elizeus telt el szellemével. Nem félt fejedelemtől életében, és senki sem múlta felül hatalomban. Semmi sem volt számára lehetetlen, sőt még holttestében is prófétai erő lakozott.

Zs 96 - Király az Úr! Ujjongjon a föld, örvendezzék a temérdek sziget! Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának alapja. Tűz halad előtte, s körös-körül felperzseli ellenségeit. Villámai beragyogják a föld kerekségét, láttára megrendül a föld. Viaszként olvadoznak a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. Az egek hirdetik igazságát, minden nemzet látja dicsőségét. Jussanak szégyenbe mindazok, akik faragott képeket imádnak, és bálványaikkal kérkednek. Imádjátok őt, angyalai mind! Hallja ezt Sion és örvendezik, és ujjonganak Júda leányai ítéleteiden, Uram. Mert te vagy, Uram, a legfölségesebb az egész földön, messze magasan állsz minden isten fölött. Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat; szentjeinek lelkét megőrzi, a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad az igaznak, s öröm az igaz szívűeknek. Örvendezzetek, igazak, az Úrban, és dicsérjétek szent emlékezetét!

Mt 6,7-15 - Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt. Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

Jézus szellemisége abból a lelkiségéből forrásozik, mely egy, egészen egy az Atyával! Jézus tábort akar építeni, mely az Atyával egy, közös tábor, és melynek lelkiségét mi mindannyian közvetlenül az Atyától kaptuk, de szellemiségünket eddig (minden megismeréstől, felismeréstől kezdődik valami új) ennek a világnak a szelleme uralta.

Amikor Jézus imádkozni tanítja Isten népét, akkor nem imát tanít, hanem imádkozni tanít!

Azt a szellemiséget próbálja átadni számunkra, mely a bizalom, a remény, az irgalom, a szelídség és a békesség Istenének lelkéből képes közösségre találni, ráhangolódni Isten jelenlétére.

Én lehetek az – az együgyű, gyenge, gyarló, bűnös Ember -, aki megszólíthatom az Egy, és mindannyiunk Istenét! Én, aki vágyom, akarom, és képes lehetek megszentelni a nevét! Ez több mint dicsőítés, ez az a bizonyos félem az Istent, abban a szeretetben, mellyel – melyet megtapasztalok, már megtapasztaltam, és tudom, hogy szüntelenül megtapasztalhatok – bennem való. Akit vágyok, hogy betöltsön mindent, és megszenteljen mindent, itt, és most, és mindörökké! Ő az, aki gondomat viseli, és gondját viseli mindazoknak, akikért én aggódó szeretettel és félőn vagyok, lehetek, mert engem állít értük közbenjáróként ebbe a világba. Én lehetek az, mert megtisztel engem azzal, tudva, hogy bűnös és méltatlan vagyok, és mégis fontos vagyok a számára, annyira, hogy még kéréseimre is figyel! Egyetlen egyet kér tőlem az Istenünk, a Mi Atyánk, hogy legyek embertársaimmal olyan elfogadó, megbocsátóan jó, amilyen Ő velem. Mert nem akar Ő senkit sem kárhoztatni, és úgy látszik, hogy az én megbocsátásom lehet segítség számára, Neki, hogy remélhesse minden ember jóravalóságát! Mindezen jelenlétem, Istenünk, Atyánk jelenlétében, egyúttal vonzás. Ő az, aki magához akar vonzani – ahogy mindeneket, úgy engem is -, és eltávolítani, megszabadítani akar a Gonosztól, aki a világ szellemében uralkodni akar mindenen. Akitől egyedül az menthet meg engem, és mindegyikünket, ha képessé leszünk Isten jelenlétében megtapadni, és e megtapadásunkban mi egymást is segítjük megbocsátó kegyességgel, vagyis abban a szeretetben, mely az Atyából árad, és megszentelni akar mindent!

Jézusnak ebbe a szellemiségébe oltódva emelhetem fel lelkemet Istenemhez, Atyámhoz az imában, és lehetek eggyé Velük, a Szentlélekben! Erre mondjuk, hogy kegyelmi állapot. Vagyis: Jézus, amikor imádkozni tanít, akkor arra tanít, hogy bizony az ima közösségében, mely lelkemből táplálkozik, és ölt testet szellemiségemben, abba a kegyelemben részesülhetek, mely közösség, egység, a Szentháromságos Istennel! Jézusom, Mesterem, köszönöm tanításodat, melyet feltársz előttem! Ámen