Bölcsesség királya vagy Istenem!

1Kir 21,1-16 - Ezen események után ez történt. Volt abban az időben a jezraeli Nábótnak egy szőlője Jezraelben, Áchábnak, Szamaria királyának palotája mellett. Szólt azért Ácháb Nábótnak, s azt mondta: „Add nekem szőlődet, hogy zöldségeskertet csináljak magamnak belőle, mivel szomszédságomban, a házam mellett van, s én egy jobb szőlőt adok érte neked, vagy ha inkább úgy tetszik, annyi értékű ezüstöt, amennyit ér.” Nábót azt felelte neki: „Mentsen meg az Úr attól, hogy odaadjam neked atyáim örökét!” Ácháb erre elment házába, bosszankodva s mérgelődve a beszéd miatt, amelyet a jezreeli Nábót szólt neki, amikor azt mondta: „Nem adom neked atyáim örökét” - és ágyára vetette magát, s a falnak fordította arcát, s nem evett semmit sem. Bement erre hozzá felesége, Jezabel és azt mondta neki: „Mi dolog ez? Miért szomorodott meg lelked, s miért nem eszel semmit sem?” Ő azt felelte neki: „Beszéltem a jezreeli Nábóttal, s azt mondtam neki: Add nekem szőlődet, s megkapod az árát, vagy ha úgy tetszik neked, jobb szőlőt adok neked érte - s ő azt mondta: „Nem adom neked szőlőmet.” „Azt mondta erre neki felesége, Jezabel: „Nagyszerű tekintélyed van, s pompásan kormányozod Izrael országát! Kelj fel, s végy magadhoz ennivalót, s légy jókedvű, majd én fogom neked adni a jezreeli Nábót szőlőjét.” Levelet írt tehát Ácháb nevében, s azt megpecsételte annak gyűrűjével, s elküldte azokhoz a vénekhez és főemberekhez, akik Nábóttal laktak, s városában voltak. Ez volt pedig a levél tartalma: „Hirdessetek böjtöt, s ültessétek Nábótot a nép elsői közé, s fogadjatok fel ellene két embert, akik Béliál fiai, hogy ezt a hamis tanúságot mondják: „Káromolta Istent s a királyt” - s aztán vigyétek ki s kövezzétek meg, hogy így meghaljon.” - Polgártársai, a vének és a főemberek, akik vele a városban laktak, úgy is cselekedtek, amint Jezabel meghagyta nekik, s amint meg volt írva a levélben, amelyet nekik küldött: böjtöt hirdettek, s Nábótot a nép elsői közé ültették, s odavittek két ördögfia embert, s leültették őket vele szemben, s azok, tudniillik ezek a szinte ördögi emberek, ezt a tanúságot mondták ellene az egész sokaság előtt: „Káromolta Nábót Istent s a királyt” - amiért is kivitték őt a városon kívülre, s agyonkövezték. Aztán elküldtek Jezabelhez, s üzenték: „Nábótot megkövezték, s meghalt.” Történt továbbá, hogy amikor Jezabel meghallotta, hogy Nábótot megkövezték, s az meghalt, ő így szólt Áchábhoz: „Kelj fel, s foglald el a jezreeli Nábót szőlőjét, aki nem hallgatott rád, és nem akarta azt pénzért odaadni, mert Nábót nem él, hanem meghalt.” Amikor ezt Ácháb meghallotta, azt tudniillik, hogy Nábót meghalt, felkelt, s lement a jezreeli Nábót szőlőjébe, hogy elfoglalja.

Zs 5 - A karvezetőnek. Fuvolára. Dávid zsoltára. Figyelj szavamra, Uram, halld meg panaszomat! Méltasd figyelmedre kiáltásomat, én királyom és én Istenem! Mert hozzád intézem imádságomat, Uram, halld meg hajnalban szavamat, korán reggel eléd állok és rád vetem pillantásom. Bizony, Istenem, te nem kedveled a gonoszságot; Gonosz ember melletted nem marad meg, a hamisak nem állhatnak meg szemed előtt. Gyűlölöd valamennyi gonosztevőt, a hazudozókat mind elpusztítod. Utálja az Úr a vérontó s álnok embert. Én azonban nagy irgalmadban bízva, bemegyek hajlékodba; Irántad való félelemmel leborulok szent templomod előtt. Uram, vezess engem igazságodban, ha rám tör ellenségem, tedd egyenessé előttem utadat. Mert szájukban nincs igazság, a szívük hiábavalóság, a torkuk nyitott sír, nyelvük járása álnok. Isten, mondd ki fölöttük ítéletedet, saját terveikben bukjanak meg! Sok istentelenségük miatt űzd el őket, mert haragra ingereltek téged, Uram. De örvendezzenek azok, akik benned bíznak, oltalmazd őket és megdicsőülnek benned, akik szeretik neved. Mert te, Uram, az igazakat megáldod, jóakaratodat pajzsként borítod rájuk.

Mt 5,38-42 - Hallottátok, hogy azt mondták: „Szemet szemért, és fogat fogért” [Kiv 21,24]. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.

Bölcsesség királya vagy Istenem! Nábót esete, és e mai evangélium közötti kapcsolat szívemből fakadó fényességgel ajándékozza meg elmémet!

Elkötelezett vagyok, de valójában kinek? Ha Istennek, akkor minden más ragaszkodásom – még atyáim örökségéhez való kötődésem is – olyan dolog, mely elválaszt, eltávolítani próbál Tőle! Szabadságom az, egyedül, mellyel elköteleződésemről bizonyosságot adhatok. Azonban, amikor a szabadságommal bármilyen más irányban eladósodom, akkor a szabadságom már nem az enyém. Amikor a gonosz számára világossá lesz az, hogy szabadságomat nem vagyok képes Istennek feltétlen engedelmességgel átengedni, akkor a gonosznak elárulom, mi több kiadom magam: lásd, engem itt tudsz megfogni, felhasználni a magad érdekeire.

Felhasználható leszek Isten szándékai ellenében, gonosz érdekek szolgálatára. Észrevétlen, együgyűen, és nevetségesen válunk így a világ számára felhasználható értékké, miközben el értéktelenítjük Isten tervét, és megcsúfoljuk a magunk álmait is. Érthetően: hiteltelenekké leszünk a világ szemében. Nem de, életünk, a kereszténység, de szinte minden vallás problémája ez, hogy a jót nem vagyunk képesek megtenni, … A kereszténység felelőssége annyival több, hogy számunkra van visszacsatolás lehetősége, a bűntudat, a bűnbánat, melyet a katolikus egyházban szentségi szintre is kerül. Vagyis, lehet megtisztulás, újra kezdés, újra próbálkozás rá, hogy tegyük a jót, és talán sikerülhet azt jól is tennünk!

Hihetetlen lehetőség, erő rejlik a reményben, a bűnbánatban, a megbocsátásban, a hit által! Én, a bűnös vagyok az, aki, ha belátom hibámat, tévedésemet, Isten kegyelmében megnyugvásra, megbocsátásra számíthatok, és újra nekifuthatok, szabaddá válhatok (!), a jóra. Az isteni jóra, ami, tulajdonképpen azt jelenti, hogy Isten megbocsátó szeretetében megszentelődhetek. Nem jelent ez kevesebbet, mint azt, hogy hitem lehet abban, hogy felvértezve magamat, szabadságomat egészen Istenre rábízva, újra a jóra – az isteni jó szolgálatára – képessé lehetek! Ez nem azt jelenti, hogy a magam erejéből, ettől kezdve bármit teszek az jó lesz. Ez tévedés! Ha így gondolkodom, akkor nem értettem meg a megbocsátás lényegét. A megbocsátáson keresztül, ha nem tudok jobban beleoltódni Isten jelenlétébe, megengedővé lenni szándékára, akkor nem értettem meg a bűnbánat szentségének jelentését. A lelki ember ereje több, mint fizikai erő. Rajta keresztül, a fizika, Isten törvényének a részeként válik teremtő erővé. Jelen lenni Isten jelenvalóságában, Aki nem szűnik meg teljesíteni üdvösség szerző tervét; ez, emberi méltóságunk beteljesítése!

Részednek vallj engem, hogy jelenlétem megdicsőíthesse művedet! Segíts engem Istenem. Ámen