Jövevények vagyunk!

2Tim 2,8-15 - Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom, amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban levő üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt. Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. Erre figyelmeztess, kérve-kérj mindenkit Istenre. Szóvitát ne folytass; nem jó az semmire, csak a hallgatóság romlására. Azon légy tehát, hogy derék embernek bizonyulj az Úr előtt, olyan munkásnak, aki meg nem szégyenül, s aki helyesen munkálja az igazság igéjét.

Zs 24 - Dávid zsoltára. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem! Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek. Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem! Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen! Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok öröktől valók! Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó vagy, én Uram! Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket. Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket. Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják. A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az! Ki az, aki féli az Urat? Annak megmutatja, milyen utat válasszon. Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a földet. Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik. Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből. Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok. Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem. Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet! Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem! Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek! Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat. Szabadítsd meg Isten, Izraelt minden szorongatásából!

Mk 12,28b-34 - Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik a legelső az összes parancs közül?” Jézus így felelt neki: „Az összes parancs közül a legelső ez: „Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5]. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” [Lev 19,18]. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó ekkor azt mondta neki: „Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat -- többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.” Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.

Jövevények vagyunk! Annyira, hogy szánkba kell rágni azt, mi az ittlétünk legfontosabb vezérlő elve! De még így sem lehetünk bizonyosak arról, hogy helyesen értjük a parancsolatot. A szeretet nyelve, kijelenthetjük, hogy egy nagyon sajátos, majdnem hogy idegen a számunkra, az elanyagiasodott, materiális világ számára. Bizony, vissza kell fordulni, és a hátunk mögé kell néznünk, hogy észrevehessük azt, hogy mit értettünk félre tegnap, és a most elmúlt percben is. Mert agyunk sajnos, nem a szeretet logikája szerint működik már, ha nem tanítjuk meg rá, nem idézzük fel számára azt, hogy a szív és a lélek szavára hallgasson, és annak bírjon engedelmeskedni!

Mert a szeretet parancsa nem az égre van felírva, hanem a szívünkbe van kódolva!

A bajunk az, hogy a szívünk szavától értelmünk nagyon eltávolodott már. Mondhatnám azt, hogy kinevelték belőlünk azt, hogy meghalljuk a szívünk, a lelkünk óhaját. Már észre sem vesszük, hogy a világ nevel bennünket az óriás plakátok, a médiák és a különböző személyiség fejlesztő tréningeken keresztül, amelyek mind valamilyen világi érték számára akarnak felhasználhatóvá tenni bennünket. Velünk csak az törődik, aki úgy látja, hogy számára értékesek lehetünk még, felhasználhatók vagyunk a számára. Mert oly kevés ma már az, aki úgy tekint a másik emberre, mint önmagára: ha én fontos vagyok Isten számára, akkor te is fontos vagy a számára, ezért tiszteletben tartom Isten szándékát veled, ahogy tisztelni akarom a velem való szándékát is! Na persze, mert már Istent is csak addig tiszteljük, amíg reményünk lehet rá, hogy kéréseinket meghallgatja, és teljesíti is. Vagy, már annyira elrontottunk mindent az életünkben, hogy már csak az marad, hogy remélhetjük irgalmas szeretetét, mely megmenthet bennünket, önmagunktól is!

Valójában hová lett a szeretet, mely éltető erő? Sőt, melyről vallom, hogy egyedüli éltető erő, mely felül képes múlni mindent, mi halált szül!

Igen, ezért van szüksége Embernek Istenre, hogy megérezhesse, ki az, Aki a Van, és Akinek a szeretete előbb volt, minthogy bűnbe essek, és azon túl is Van, hogy rádöbbenek arra, hogy bűneimmel Ő az, aki ellen vétettem! Ráadásul, Ő az, aki a szeretetével kiemelhet a halál torkából! Ez az a kegyelem, mely a parancsot megfogalmazta a számunkra, és a Világ számára is, egyúttal! Köszönöm Istenem! Ámen