Józanodjunk ki, rántsuk le a leplet
ApCsel 2,1-11 - Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: „Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”
Zs 103 - Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, a fényességet, mint köntöst vetted magadra.Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyket ő ültetett. Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét. Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!
1Kor 12,3b-7.12-13 - Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: „Átkozott legyen Jézus!”, és senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által. A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át.
Jn 20,19-23 - Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.”
Józanodjunk ki, rántsuk le a leplet arról, ami hiszékenységünk, hiedelmeink, hogy végre hitből éljünk, és Isten Lelke táplálhasson bennünket!
Korunk olyan táplálékokkal lát el bennünket, melyek már eleve szennyezettek. Merjük kimondani: mérgezettek. Érthetetlen számomra, hogy miért kell mindenféle ’kiegészítőkkel’ ellátni a kenyeret, a felvágottakat, a mindenféle előre elkészített ételeket, vagy főzéshez használt alapanyagokat? De, ott vannak a zöldségfélék is, melyikre mondhatjuk tiszta szívvel azt, hogy bio, vagyis, hogy szennyezetlen? Ha mással nem, akkor olyan sugarakkal terhelt már a földünk is, vizeink is, melyek károsak, és kórokozókat, az emberi szervezetre káros összetevőket tartalmaznak. Az élet minden szintjén beavatkozunk az Ember életébe, manipuláltak vagyunk! Olyan mértékben, hogy már képtelenek vagyunk követni is. És, akkor még nem is beszéltünk azokról a szerekről, melyeket egyszerűen táplálék kiegészítő gyűjtőnéven forgalmazunk, ajánlunk, és biztatjuk egymást, hogy azok majd segítenek bennünket az egészséges életre.
Ami mindezeknél sokkal nagyobb probléma korunk embere számára, az az, hogy miközben a fizikai életünk minél teljesebb megéléséért küzdünk, a másik oldalon mindent megteszünk azért, hogy életünket lealázzuk, lekorcsosítsuk az evilági életre. Talán még valljuk, hogy az ember test és lélek, de már a lélekről is többnyire úgy beszélünk, mint psziché, melyet kezeltetünk pszichológussal. Ma már az úri körökben lenézik azt, akinek nincs pszichológusa.
Olyan ő mint egy házvezetőnő, vagy kertész, vagy bébiszitter. Mindent, ami az embert emberré tehetné, és függetlenségét, szabadságát valójában jellemezhetné, azt bérbe adjuk, bérmunkával végeztetjük el. De, akkor mi is az, ami bennünket emberré tesz? Műveltetjük magunkat, önmagunk művelésére nincs időnk! Azaz: már nincsenek saját gondolataink sem, hiszen, ha más nem akkor majd a főnökünk, a média, vagy a pszichológusunk fogja megmondani, hogy kik vagyunk, kiknek kell lennünk, mire akarnak bennünket használni, mire legyünk alkalmasak, mit tűrjünk el, és mivel oldjuk fel frusztrációinkat. Mert frusztrált lesz az ember attól, ha az akar lenni, akire nincs bekódolva, amire nem szánták, és amire nem tud alkalmas lenni, mégis magára kényszeríti azt a személyiséget, aminek megfelelni kényszeríti magát. Miért kényszerülünk bele ebbe az önsanyargatásba? Mert arra nincs időnk, akaratunk, hajlandóságunk, és már igényünk sem, hogy önmagunkat megismerjük, egy olyan szemüvegen keresztül, mely őszinte, reális, intim, és személyes, amire azt mondjuk, hogy önkritikus, higgadt, alázatos, és szelíd, türelmes, szerény és elfogadó lehet.
A legnagyobb rejtély vagyunk önmagunk számára! Akit csak a csendben, a magányban, az egyedüllétben, és önmagam szegénységében ismerhetek meg. Ott, ahol elérhet a Szentlélek, Aki egyedüli abban, hogy szeretni képes engem! Én, magamat, nélküle, nem vagyok képes szeretni! Ha szeretni, akkor elfogadni, ha elfogadni, akkor elviselni, ha elviselni, akkor a javamat szolgálni! Én az Isten Szentlelke nélkül senki vagyok! Egy nagy rakás szerencsétlenség, aki mások számára csak bajt tudok okozni! Igen, ma az Ember egymás kárára, ártására van, mert Istent nem engedjük be az életünkbe! Így a szeretetképességünket iktatjuk ki az életünkből. Ezért nem vagyunk képesek közösségre lépni. Elfogadókká lenni, megbocsátókká lenni, és hinni egymásban. Az egoista ember nem Istentől való lény, hanem istent játszó teremtmény. Le kellene térdelnünk, össze kellene végre omolnunk, kiengedni, elengedni kényszereinket, erőlködéseinket, hatalmaskodásainkat, igazságainkat, haragunkat, sértettségünket, és gyűlölködéseinket. Megengedővé kéne tennünk magunkat rá, hogy a szeretet betölthessen! Semmi sem fontosabb annál, mint az, hogy Valaki akarja, hogy legyek. De, vajon, miért akarja, hogy legyek? E kérdésemre megtalálni, felfedezni, felismerni a válaszát, sikerüljön. És addig, csendben maradni, csak kérni és várni a válaszra. Addig is tennem valami olyant kellene, amivel a körülöttem lévőknek is abban segítek, hogy ők is békességgel kivárhassák a maguk kérdésére a maguk válaszát. Hinnem kell benne, és nem szabad türelmetlennek lennem, hogy a válasz, meg fog érkezni. De azt el kell tudnom fogadni! Erre fel kell készülni abban a békességben, amiben a kérdésemet kiszenvedtem magamból, és abban a türelemben, amikor időt és teret biztosítok rá, hogy a válasz megérkezhessen.
Isten Szentlelkének ereje, bölcsessége jöjj, és tegyél szabaddá engem szándékodra! Ámen
