Jézus Péter tudtára adja, hogy ettől kezdve

ApCsel 28,16-20.30-31 - Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai őrizet mellett. Harmadnapra összehívta a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: „Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az ősi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe. Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi főbenjáró vétkem. Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet. Emiatt kértem, hogy lássalak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül engem.” Ő pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik hozzá betértek. Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.

Zs 10 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: „Menekülj a hegyekbe, mint a veréb! Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket. Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?” Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása. Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot. Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze. Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.

Jn 21,20-25 - Amint Péter hátrafordult, látta, hogy jön utána az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán a keblére borult, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?” Amikor tehát Péter meglátta őt, megkérdezte Jézustól: „Uram, és ő?” Jézus azt felelte neki: „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te kövess engem!” Ezért a testvérek között elterjedt a szóbeszéd, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz mindezekről, és aki ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, amelyeket ha egyenkint mind megírnának, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.

Jézus Péter tudtára adja, hogy ettől kezdve, Isten és Ember kapcsolata személyes. Honnan kezdve? Ahol a mindenkihez szóló tanítás véget ér. Az evangéliumok a közös és mindenkihez szóló kinyilatkoztatás részei. Az apostolok tanúsága már a személyes vélemény kifejeződése, ami az evangéliumban kell, hogy gyökerezzen. És ez, ránk is vonatkozik! Az Egyház a közös út, amely elindítani tud bennünket Krisztushoz, majd kísérni, hogy úton maradhassunk. A felnőtt kereszténynek, ha már rátalált Krisztussal való közösségére, akkor azon a személyes lelki útján kell tovább mennie. De, mi emberek, bár különbözők vagyunk, mégis abban nagyon hasonlóak, hogy a magunk útjáról könnyen vagyunk eltéríthetők. Éppen ezért van szükségünk lelkivezetőre, és az Egyház közösségére. Aki segít úton maradni, vagy az utunkra visszatérni.

Jézusnak ezt a figyelmeztetését, jó, ha mindig magunknál tartjuk: „mit törődsz vele, a másikkal, te kövess engem!“ Ez ne legyen azonban hivatkozásul szociális érzéketlenségünkre, mert Jézus nem erre mondja ezt, hanem a lelki utunkra!

Rengeteg közösségnek vagyunk a tagjai, melyek mindig személyekből épülnek közösséggé. De minden közösségben a személyes szerepünk, felelősségünk, kötelességünk, jelenlétünk más és más! Ha, csupán a családi közösséget vesszük szemügyre, abban is más a magunk szerepe gyermekként, unokaként, szülőként, nagyszülőként, keresztszülőként, bérmaszülőként, nagybácsiként, vagy bármilyen más rokoni kapcsolatként. Bármelyik kapcsolatban tudnom kell, éreznem kell, alázattal, és tisztelettel kell jelen lenem, hogy helyemet betöltsem, mégse terjeszkedjek túl a magam helyzetén, és ne próbáljak túlterjedni a magam „szerepkörén”. Persze, az is igaz, hogy ebben a nagyon intim közösségben tudjuk azt is kijelenteni, hogy családja válogatja azt, hogy melyik szerepnek meddig enged teret, és helyet, az adott közösség.

A közösséggel való viszonyunkat hasonló módon a családhoz, szemlélhetjük a munkahelyi környezetben is, a más civil közösség vonatkozásában is, vagy éppen sport közösség vonatkozásában, baráti társaságban, de az egyházi közösség vonatkozásában is.

Itt jutok el oda, hogy az Istenhívő ember szemszögéből nézve, minden, és bármilyen emberi közösség, melyben én, a hívő ember jelen vagyok, általam, és rajtam keresztül van jelen Isten Lelke is! Vajon, mennyire éljük ezt a tudatosságot, mi hívő emberek? Engedjük, hogy általunk Isten Lelke megjelenhessen ott, ahol vagyok? Én megteszek mindent azért, hogy Isten Lelke által legyek jelen, és nem próbálom félre tolni, mert én vagyok a fontos? Ha tudatosul bennem hitem, és az, hogy én vagyok Isten jelenlétében és nem Isten lehet az én jelenlétemben, ha megengedem Neki, akkor talán megengedem azt is, hogy Isten jelenvalóvá lehessen másokon keresztül is, a jelenlévőkön keresztül! Ha ezt sikerül nekünk, hívőknek, egy egyházi közösségben megélni, akkor mondhatjuk azt, hogy személyes istenkapcsolatomat a közösségen keresztül tartom kontroll alatt, mely inkább ad Isten számára lehetőséget arra, hogy megtehesse azt, a közösségen keresztül, ami a közösség számára lehet a legjobb. Vallási fogalomként ekkor beszélhetünk teljes bizonyossággal arról, hogy Isten megszentelő kegyelmében részesül közösségünk! Mert mi, mindannyian, megengedőkké tesszük magunkat, és egymást is rá, hogy általunk jelen lehessen közöttünk az Isten, túlcsorduló szeretetével!

Sokszor szoktuk azt mondani, ’a Lélek ott fúj ahol akar’. De, ugyanakkor, tudnunk kell, hogy a Lélek akarhat, mégsem fog erőszakot alkalmazni akkor, ha mi akaratlagosságunkkal őt távol tartjuk attól, hogy közöttünk lehessen, és bennünket formálhasson. Mert Ő mindegyikünknél szelídebb és alázatosabb!

’Lélek add, hogy benned teljesen megbízzak.
A vízen bátran veled járjak, hogy bárhová hívsz menjek.
Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni,
Taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni.’

Ámen