Minden Isten dicsőségére van teremtve!

ApCsel 20,17-27 - Milétoszból beüzent tehát Efezusba, és hivatta az egyház presbitereit. Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: ,,Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt. Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Semmi hasznosat el nem hagytam, mindent hirdettem nektek, tanítottalak titeket nyilvánosan és házanként. Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről. És most íme, lélekben megkötözve elmegyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi minden vár ott rám. Csak azt tudom, amit a Szentlélek minden városban értésemre ad, hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jeruzsálemben. De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról. Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten országát, többé senki sem fogja látni arcomat. Azért szentül állítom ma nektek, hogy nem szárad rajtam senkinek a vére sem. Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten maradéktalan akaratát.

Zs 67,10-21 - Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted. Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek. Az Úr mondja a szót; Szűzek serege hozza az örömhírt: ,,A seregek királyai futva futnak, a háznak szépe zsákmányt osztogat. Ti pedig békén pihentek az aklok között, akárcsak az ezüstszárnyú galambok, halvány, aranyszínű tollakkal. Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat, hótól fehérlik a Szelmon.’’ A Básán hegye Isten hegye, a Básán hegye sok ormú hegy. Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek, a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott? Bizony, ott fog lakni az Úr örökké! Tízezernél is több a harci szekere Istennek: bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe. Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél; Hódolati ajándékként embereket fogadtál, hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak. Áldott legyen az Úr mindennap! Üdvösségünk Istene hordoz minket. A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.

Jn 17,1-11 - Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: ,,Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett. Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.

Minden Isten dicsőségére van teremtve! Azt mondja Jézus: „Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.” Jézus ebben az imájában emberként, a fiú alázatával, szelídségével és szeretetével szólítja meg az Istent! – Merem, mert bátorkodnom kell Jézust hozzám hasonlónak látni, hogy Benne megláthassam azt, aki az Isten! Jézus, a maga anyagi létében, emberi szóval, és tettekkel dicsőítette meg Istent! Nekem is erre van módom, lehetőségem, és adottságom. Ráadásul, nekem magamnak is kell legyen emlékezetem, a teremtés előtti időkről, hiszen, ahogy Jézusba, úgy belém is belém égette ezt a memóriát Isten. Ez jelenti azt, hogy a saját lelkét lehelte belém, az Emberbe!

Ha egy számítógép önállósítja magát, és nem a rátelepített programot futtatja, és amikor kijavítani szeretném, vagy javíttatni, de nem sikerül, akkor mi marad: az, hogy kidobjam. Vagy legalább is azokat az alkatrészeit kicseréljem, melyek a helyes működését gátolják. Nehogy már az én sorsom is az legyen, hogy, mert haszontalan tárggyá lettem, kidobnak, és tűzre vetnek!

Úgy érzem, hogy bőven van teológia elrejtve ebben az Evangéliumban Istenről és Emberről! Azért gondolom ezt, amiért Jézus egyetlen szava sem frázis, vagy szirupos érzelem. Jézus minden szavában kinyilatkoztatás rejlik, melyet számunkra rejt el. Akiknek fülük van a hallásra, és akik számára Isten adja szívükbe az Igét!

De, csak ügyetlenül próbálkozom felfogni a titkot, illetve néhány gondolatot felvetni, melyen hiszem, hogy lesznek sokan, akik tovább tudnak lépdelni, mint egy lajtorján, mely Istenhez visz bennünket. És, melyet Jézus állít a számunkra.

Jézus tiszteleg - vagyis tudatában van annak a hatalomnak – felkentsége előtt, melyet az Istentől kapott, és amelyet szolgálni lett képes emberi mivoltában! Azt mondja Pál apostol, Jézusról, hogy „bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell” [Fil 2,6]. Pál sem állítja Jézusról, hogy Isten, csupán annyit mond, hogy „Isten alakjában létezett”. Jézus nagysága abban áll, és az előtt hajtok fejet, hogy emberként, bár – a maga kijelentésével is – egy volt az Atyával, ezzel a hatalommal úgy tudott együtt élni, hogy abból soha sem épített a maga számára, mai szóval élve egzisztenciát, azaz: világi karriert, elismerést, dicsőséget! Nem hallunk arról, hogy az életének utolsó három évében bármilyen más vállalkozást űzött volna, ha csak azért is, hogy magát fenntartsa. Ebben nem az meghatározó, hogy nem volt rá szüksége! Hanem az, hogy nem engedte meg magának, hogy a maga megélhetése érdekében, vagy működésére hivatkozással egy gondolata is elvonja a figyelmét az Atyáról! Jézus, valóban, egészen, teljesen egy tudott lenni az Atyával!

Még csak az első és a második verssor elmélkedésénél tartok, és még erről sem mondhattam el mindent! Hiszen, még csak a hatalom fogalmát próbáltam megragadni, és kifogni Jézus szavaiból! Nekem nem Jézust kell darabjaira szednem, hanem Jézusból kell megértenem Isten szeretetének a titkát, mellyel magához akar vonzani, és Aki általam akarja szeretetét megélni ebben a megveszekedett, tébolyult világban! Amihez annyira ragaszkodik, hogy megváltsa, hogy megszentelje, és szeretetével betöltse. Bizony, én már rég belecsaptam volna a levesbe, és azt mondtam volna: ott fulladj mag a levedben ahol vagy, ilyen érthetetlen, együgyű, öntelt és élhetetlen ember! De Isten nem ilyen. Végtelenül szelíd, alázatos, türelmes, megértő …, és sorolhatnám még e jelzőket. Mert Isten számára a szeretet ezt jelenti! Isten vagyona a szeretet pazarló és kifogyhatatlan mértéke! Bennünket, embereket, ebbe a szeretetbe akar bevonni, bevonzani!

De, úgy tűnik, számomra, hogy teremtményei közül nem mindenkit adott Isten Jézusnak! Azt mondja Jézus, hogy „akiket nekem adtál, azoknak örök életet adjak”! És, az örök élet az mi? Az, hogy megismerjük „az egyedül igaz Istent, és akit küldött, Jézus Krisztust”! Mondhatom azt, hogy én, ismerlek Benneteket? Nem merem kijelenteni, de kutatlak Istenem, és Téged Krisztus, mert én csak és egyedül általad ismerhetem meg az Egyedül Igaz Istent! Az Egyedül Igazat! Ezt fontos számon tartanom.

Hogyan kell értenem ezt a fogalmat, itt, hogy „megismerjenek”? Világunk rettenetesen felületes, és úgy tűnik számomra, hogy egyre inkább felületessé lesz. Mármint abban, ami a személy és a mindenség viszonyán való tűnődést, elmélkedést jelentheti, és amiből az kerekedhetne ki, hogy van mit tisztelni önmagamban, a másikban, és abban a működő rendszerben, amiről valójában fogalmunk sincs, és mégis működik, és ami életet jelent a számunkra. Mintha semmit sem akarnánk megismerni, csak a pillanatnyi érdekeink szerint minősíteni, amíg az a hasznunkra válhat. És amikor már abból a bármiből nem válik számunkra semmi, akkor átlépünk rajta. Ráadásul, mindezt úgy tesszük, hogy nem tartunk igényt arra, hogy létünknek íve legyen, csak eseményeink vannak. számunkra már nincsenek összefüggések, sőt, félünk, nehogy legyen, amit számon kérhetnek rajtunk!

Pedig, én úgy gondolom, és szerintem Jézus is erről beszél, hogy nekünk szükségünk lenne azokra az ismeretekre, melyekből megérthetnénk azt, hogy mi válhat valójában a javunkra.

Szükségünk van azokra az ismeretekre, Jézus szavai szerint, melyek dicsőségünkre válhatnának! Ha rendelkeznénk ezekkel az ismeretekkel, akkor megtenni képesek lennénk azokat a dolgokat, melyekre rendelt bennünket a Teremtő, és melyek megtétele által Őt, az Isten dicsőíthetjük meg. Miért van szükségem rá, hogy Isten dicsőségét szolgáljam? Azért, amiért abból a dicsőségből tud majd engem is, bennünket is részesíteni! Ez, számomra szintén Jézus szavaiból derül ki: „Én megdicsőítettelek téged a földön (…) Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál …”.

Gyönyörű kerek, és tiszta gondolatok, melyek Jézus imájából kiperegnek!

A fenti mondat befejező részében tárulkozik ki az a teljesség, melyből mi mindannyian merítettünk (Jn 1,16): Jézusban van a teremtés teljessége, az Emberség teljes esszenciája, Akiből mi mind részesültünk, így lettünk egy test részeivé és részeseivé! Ami Jézus hálaadásában így visszhangzik: „Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.” Jézus teljesen átlátja helyzetét, szerepét, és helyét a világban! És ezzel nem él vissza soha, úgy tűnik, hogy egyetlen gondolt erejéig sem! Igen, Jézusban nem tudott megszületni a bűn, mert a teljességhez nem fér hozzá!

Sajnos, nem vagyok képes a teljes szöveg mélységeibe hatolni. Érzem, hogy állandóan csak a felszínt kapirgálom. Talán, remélem, majd jönnek nemzedékek, akiknek sikerül Krisztus és Isten mélységeit is felszínre hozni, hogy megértse a világ, kinek vagyunk a gyermekei, szülöttei, és örökségének várományosai!

Jézus megismerést nyújt a számunkra, a kinyilatkoztatás az Istenről ezt jelenti. Persze, Jézus arról beszél itt, ami általa megtörtént, és amiről bizonyossága van. Ismeri övéit, és övéi ismerik Őt. Annak is van komoly jelentése, hogy azt mondja Jézus, „ők megtartották a te szavadat, most már megtudták”. De én, ezt, most, itt, még, nem értem, úgy, ahogy érteni szeretném, és értenem kellene!

Jézus még kifejezi aggódását is azokért, akiket most, itt kell hagynia. Mert tudjuk, kik vagyunk, de még nem tudjuk, kik leszünk! Ezért imádkozik értünk Jézus. Aminek a következménye, hogy elküldi a Szentlelket, az erősség lelkét, az igazság lelkét! Mennyivel inkább van szükségünk erre a kegyelmi állapotra, mint azoknak, akik három éven keresztül Jézus tanításában éltek, részesei voltak, és mégis elbizonytalanodtak szüntelen!

Ha éreznénk ennek a terhét, felelősségét, de ugyanakkor hinnénk, hogy Isten Szentlelke által van életünk, és lehetőségünk a megismerésre, mert feltárulkozni akar Isten a számunkra, akkor nem így tékozolnánk el az életünket. Istenem tegyél velünk valamit, amivel megdicsőülésedre válhatunk! Ámen