Látni önmagam, tükörben

ApCsel 14,19-28 - Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt. De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe. Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára. Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.

Zs 144 - Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

Jn 14,27-31a - Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Megmondtam nektek már most, mielőtt megtörténne, hogy amikor bekövetkezik, higgyetek. Most már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; felettem ugyan nincs hatalma, de hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem: keljetek föl, menjünk innen.

Látni önmagam, tükörben. De, vajon, miben tetszelgek? Mit választok, tükörnek a magam számára? Mi teremt számomra, bennem békét? Melyik az a békesség, ami engem szolgál?

Egyre bonyolultabb, és nehezebb kérdések ezek. Amiért azt sem tudom, hogy mi szolgálhat valójában engem? Mi az, ami a javamat szolgálja? Miért higgyem el Jézusnak azt, hogy Ő tudja, hogy mire van szükségem?

Azt hiszem sokan közülünk itt fejezik be a kérdéseiket, nem mernek tovább kérdezni, mondván, abból nem lehet baj. Inkább elhiszem azt, amit mások visszhangoznak, és sodródom a tömeggel? Bármilyen is a tömeg, az nem én vagyok!

Ha elhiszem azt, hogy engem személyesen teremtett, személyemben az Isten, akkor tudnom kell hinni azt is, hogy személyemért mi ketten vállalhatunk csak és kizárólagosan felelősséget: Isten és Én. Én Benne, és Ő bennem!

Jézus kijelentése, hogy én és az Atya egyek vagyunk, nem egyetlen és csak rá érvényes kijelentés. Nem isteníteni akarom magam, de istenülni akarok! Hiszem, hogy változhatok, alakulhatok olyanná, akiben felismerhetővé lehet Isten személye!

Én Isten által teremtett lény vagyok, aki az Ő képére, és hasonlatosságára lettem, vagyok! Ki vagyok én Istenben? Istenből? Ennek kiderítése egy életre szóló feladat. A többi feladatom, kérdésem, mind, ezen belül oldódhat meg.

Krisztus békéje, amit ránk hagyományoz, ugye nem állítom azt, hogy sajátom? Hogy már birtoklom? Csak, higgyem el, hogy enyém lehet! És, legyek annak is tudatában, hogy az enyém lehessen Krisztus békéje, azért, azzal, még dolgom van! Hogy eluralkodhasson bennem, rajtam Krisztus békéje, ahhoz alakulnom kell. Hinnem kell, és élnem kell Isten Szentlelkének kegyelmi jelenvalóságát magamon, hogy alakuljak olyanná amilyennek Isten megálmodott engem. Hát legyen rajtam Atyám, a Te akaratod, szándékod! Mert hiszem, hogy a Te szereteted megszentelő kegyelem a számomra! Ámen