Sokszínű, ezerarcú világ

ApCsel 14,5-18 - Mikor pedig a pogányok és a zsidók a főembereikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmazásokkal illessék, sőt megkövezzék őket, és ők értesültek erről, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, és körös-körül az egész tartományba. Mindenütt hirdették az evangéliumot. Volt Lisztrában egy bénalábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában, fennhangon azt mondta: „Állj fel egyenesen, a lábaidra!” Az felugrott és járkált. Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: „Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!” Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert ő vitte a szót. A város előtt lévő Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé, és ezt mondták: „Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van [Kiv 20,11]. A letűnt időkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon, de önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égből: esőt, termékeny időket adott, betöltötte szívünket eledellel és örömmel.” Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be nekik áldozatot.

Zs 113B - ALLELUJA! Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob házanépe az idegen nép közül, Júda lett az ő szentélye, Izrael a birodalma. Látta a tenger és elfutott, a Jordán visszafelé tartott. Ugrándoztak a hegyek, mint a kosok, és a halmok mint juhok bárányai. Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy visszafordultál? Hegyek, miért ugrándoztatok, mint a kosok, és mint a juhok bárányai, ti halmok? Rendülj meg föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének arca előtt, aki a kősziklát vizek tavává változtatta, s a szirtet vizek forrásává. Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, irgalmad és hűséged szerint. Hogy azt ne mondják a nemzetek: „Hol van az ő Istenük?” Hisz a mi Istenünk az égben van, mindent megtesz, amit akar. De a nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, s emberi kéz alkotásai. Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak. Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. Van kezük, de nem tapintanak, an lábuk, de nem járnak, torkukkal nem kiáltanak. Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük! Izrael háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk. Áron háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk. Akik félik az Urat, az Úrban bíznak, ő a segítőjük és oltalmazójuk. Megemlékezik rólunk az Úr, s áldását adja ránk. Áldását adja Izrael házára, áldását adja Áron házára. Áldását adja mindazokra, akik az Urat félik, kicsinyekre és nagyokra egyaránt. Sokasítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat. Áldjon meg az Úr titeket, aki az eget és a földet alkotta. Az ég az Úr ege, de a földet az emberek fiainak adta. Nem a holtak dicsérnek téged, Uram, és egy sem azok közül, akik leszálltak a némaság honába, hanem mi, akik élünk, dicsérjük az Urat, most és mindenörökké.

Jn 14,21-26 - Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” Ekkor megszólalt Júdás, nem az iskarióti: „Uram, miért van az, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni, és nem a világnak?” Jézus azt felelte neki: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg szavaimat. A szó pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam. A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Sokszínű, ezerarcú világ, amiben élünk! De nem hisszük. Nekünk magunknak kell mindenről meggyőződnünk, csak azt hisszük el, amit látunk. De még akkor is, ha utazunk, a világ száz csodáját, azt is olyannak akarjuk látni, amilyennek mi szeretnénk látni. Valójában nem az az érdeklődés hajt bennünket, ami látható, hanem a magunk kedvét keressük mindenben. Ez nem az a nyitottság, amire képesek lehetnénk! Önmagunk rabjai vagyunk, önzésünk, és önző érdekeink hajtanak bennünket, ezért nem vagyunk képesek felismerni azt, Aki magát szolgáltatja ki nekünk, csak azért, hogy boldogok lehessünk.

Így van az, így lehet az, hogy amit kergetünk, soha nem érhetjük el. Mint a kutya, aki a saját farkát akarja megfogni, éppen ezért körbe - körbe forog, míg el nem szédül. Végül lehuppan a földre, és akkor, a lábai között hátra fordulva, sikerül. Időnként földet kell fognunk, nekünk is, ahhoz, hogy ráébredjünk, hogyan lehetünk boldogokká! És, ehhez, el sem kell utaznunk, nem is kell körbejárnunk a földet. Egyszerűen rá kell bíznunk magunkat a hitünkre.

Júdás kérdésére nem azt a feleletet adja Jézus, amit vár tőle. Jézus válasza arról szól, hogy mi, ne a magunk oktalan kérdéseivel foglalatoskodjunk, inkább tanuljunk meg kérdezni. Azt a kérdést próbáljuk feltenni, aminek a megválaszolására nekem magamnak valóban szükségem lehet. Mire vagyok kíváncsi? Szükségem van arra a válaszra, amire a kíváncsiságom kérdez, vagy mit akarok megkerülni a kíváncsiságommal? A valós kérdésem hitre vezethet! Arra a hitre, mely belőlem Embert formálhat. Mert vallom, hogy egyedül Istenhitem alakíthat Emberré! Akarok Emberré lenni? Akarom, hogy Isten Igazsága, alakítson engem, és vezessen a teljességemre?

Jézus megkérdezte a tanítványait egyszer: „ti, kinek tartotok engem?” Nem akárkiktől várta a választ, hanem azoktól, akikkel közösségben volt. Én meg merem kérdezni a barátaimtól, úgy őszintén, és nyíltan, hogy ők kinek tartanak engem? Ki vagyok az Ő szemükben?

Úgy megtenni ezt, hogy azt harag, előítélet, és dac nélkül tudjam szemlélni, és a magam épülésére felhasználni?

Az is lehet, hogy azért nem teszem fel ezt a kérdést a barátaimnak, mert úgysem adok a véleményükre? Nos, akkor azon kell elgondolkodnom, hogy kiket is nevezek a barátaimnak?

Nekem, olyan barátokra van szükségem, akik segítenek abban, hogy Ember lehessek. Hogy, amikor rólam véleményt mondanak, akkor mondhassam nekik én is azt, amit Jézus mondott Péternek akkor, amikor ő válaszolt a kérdésére: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van.”

Vagyis, egy Krisztusban szent közösségben van lehetőségem arra, hogy eljuthassak teljességemre. Akik között alakulhatok, és akik általam is alakulhatnak. Add meg Istenem e közösségszeretetét! Ámen