Hinni, hogy a Fiú és az Atya egy

ApCsel 13,44-52 - A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét. Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta őket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott. Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, mert így parancsolta nekünk az Úr: „A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig”„ [Iz 49,6]. Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.

Zs 97 - Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Jn 14,7-14 - Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.” Ekkor Fülöp kérte őt: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus így válaszolt neki: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: „Mutasd meg nekünk az Atyát”? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.

Hinni, hogy a Fiú és az Atya egy, így a Fiúban az Atya, és az Atyában a Fiú van jelen a világ számára. Aki ebben a hitben él, az a világ számára közvetíti ezt a tényt! Meg kell értenünk, hogy a világ számára Isten csak akkor válhat tényezővé, ha a keresztények hitükkel tesznek erről tanúságot. Nem kétséggel, kishitűséggel, ahogy Fülöptől, tegnap pedig Tamásról hallottuk.

Ha egyszer megkaptam a hit kegyelmét, akkor, bizony, hitemmel kell alakítanom értelmemet. Hogy ne a tárgyi tapasztalások uralják személyemet, hanem a hit kegyelme lehessen úrrá gondolkodásomon! Ezen kell dolgoznom. És bizony, minél jobban bele vagyok süppedve, e világ logikai rendszerébe, annál nehezebb, annál több energiával kell dolgoznom azon, hogy a hit ereje formáljon át engem. Arra a gondolkodásra, logikára eljutni, ami Istentől való. És ebben nem számíthatok más segítségre, külső segítségre, csak arra, amit Istentől kapok, vagyis a kegyelemre kell bízni magam.

Jézus Krisztus nevére, kérem, ezt kérem, hogy tegyen képessé engem a Lélek erejéből megújulni, napról napra, egyre jobban. Lehessek szentté, és megszentelővé! Ámen