Észrevétlenül kerülünk kelepcébe

ApCsel 9,31-42 - Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával. Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!” Erre ő azonnal fölkelt. Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Ne késlekedj hozzánk jönni!” Péter erre útrakelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: „Tabíta, kelj föl!” Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

Zs 115 - Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: „Nagyon nagy megalázás ért!” Elkeseredésemben azt mondtam: „Hazug minden ember!” Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Jn 6,60-69 - Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: „Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: „Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: „Talán ti is el akartok menni?” Simon Péter azt felelte: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Észrevétlenül kerülünk kelepcébe, vagy még sohasem voltunk azon kívül, hogy érthetnénk, mit is akar jelenteni az, amikor Jézus ezt mondja: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet.” Éppen ezért, kemény, és súllyal ránk nehezedő az, hogy Jézus kijelenti „Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Képes vagyok-e kérni, az Atyát, hogy ’add meg nekem, hogy Jézushoz mehessek’? És, tisztában vagyok azzal, hogy ha bírom az Atya akaratát, akkor mi az, amit nekem meg kell tennem ahhoz, hogy a Fiúval tarthassak? Ismerem a magam megkötöttségeit, melyek egy ideig engednek, majd visszarántanak, vagy egyszerűen visszatartanak attól, hogy Jézus tanításának követőjévé lehessek?

Mert vannak körülmények, de vagyok a körülmények össztüzében én is! Ki vagyok én? Van szabad akaratom, amivel rendelkezhetek, vagy mások rendelkeznek velem? Annyira, hogy észre sem veszem azt, mi károm származik abból, hogy Istentől nekem adott szabad akaratom felett nincs hatalmam? „Talán ti is el akartok menni?” Péter, úgy tűnik, hogy könnyedén rávágja, hogy „ugyan már, mit mondasz, kihez mennénk?” Mennyire tudom beleélni magam abba a szituációba? Amikor ott állok szemben Jézussal, tudom, mit meg tesz értem, és értünk, tudom, érzem, hogy mennyire elkötelezett azért, hogy engem az Atyához vezessen, és akkor, egyszer csak, képes engem felszabadítani minden kötelesség alól, és azt mondani, hogy semmivel sem tartozol nekem. Ha úgy érzed, nyugodtan menj, folytasd azt, amit tettél, mielőtt megismertél engem. Ha nem tudsz azonosulni azzal, amit én kínálok neked, akkor ne tedd! Azt tedd, amire hited van.

Hogy is van ez? Mi az, amiben és akinek hiszek? Mi az, ami az enyém, és mi az, ami számomra az életet jelenti?

Mit jelent számomra az a fogalom, hogy felületesség? Hogy könnyűnek találtathatok? Mert ideje lesz, mikor elhangozhat, hogy „megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált.” [Dán 5,27]

Mit jelent számomra az örök élet, melyért szól Jézus ajkáról az Ige, mely értem hangzik el?

Amely a jelenben azért hangzik el, hogy Benne magamat ítéljem meg, és ne ítéljem el a világot! Melynek ítéletében magamat nálánál jobbnak tarthatom, miközben észre sem veszem, hogy Isten Igéjében nem vagyok jelen! Súlytalan, ki Isten igéjében nem képes mérni magát! Soha nem szeretnék súlytalanná lenni szemedben Istenem! Ámen