Az Emberfia akar ellátni örök életre való „eledellel“

ApCsel 6,8-15 - István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: „Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.” Ily módon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

Zs 118,23-30 - Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden gondolkodik. Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem. Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted szerint! Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg törvényeidre engem! Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam csodáidon! Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem. Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem.

Jn 6,22-29 - Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: „Mester, mikor jöttél ide?” Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”

Az Emberfia akar ellátni örök életre való „eledellel“. Azt mondja, hogy azért fáradozzak. Vagyis: arra legyen gondom, hogy szándéka, köztünk, közénk élt élete, hasznomra, javamra váljon! Hiszen a fáradozás nem más, mint energia felhasználása, elhasználása valamely cél elérése érdekében. Márpedig, a cselekvés iránya, mértéke, mindig az, amire hitemből eredően késztetést érzek. Így, hitem késztetését befolyásolhatom? A tudatos élet pontosan azt jelenti, az én értelmezésem szerint, hogy hitemet képes vagyok az értelemmel irányba állítani. Mi képes meggyőzni értelmemet?

Egy példát fogalmazok meg: ha felismerem kényszerességemet, vagy függőségemet, netalán azt, hogy életemet megengedem, hogy mások által gerjesztett érzések, érzelmek befolyásolják – amit csak akkor lehetek képes, ha cselekvőképességemet kontroll alatt tartom -, mely indítékokat helytelennek tartok, és, melyek ellenében felismerek olyan motivációt, melyeket követni helyesnek ítélek meg, éppen ezért ránevelem magam, hogy változzak, hiszen hitem szerint ez a helyes, akkor kijelenthetem, hogy hitem, és értelmem egymást szolgálják. Ami, javamra lehet. Amiről ebben az Evangéliumban szó van, az pontosan az a motiváció, mely helyes irányt akar mutatni a felnőtt embernek ahhoz, hogy élete ne legyen hiábavalóság. Tévedések sorozata, csalódások terepasztala.

Akinek élete Isten tanításában telik, az lehet olyan ember, akire azt lehet mondani, mint Istvánra, az első vértanúra: olybá tűnik arca, „mint egy angyalé”. De, ki angyalt még soha sem látott, és az igazsággal szembesüléstől amúgy is fél, azt megrémisztheti a látvány. Add meg Istenem, hogy képes legyek a találkozásra, hogy felkészülten érjen a találkozás angyaloddal, és Veled! Ámen