A kegyelem Istene

ApCsel 5,17-26 - Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak - vagyis a szaddúceusok pártja -, elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: „Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.” Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: „A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.” E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: „Íme, a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.” Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Jn 3,16-21 - Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.

A kegyelem Istene ez: a világosságra vezeti azt, ki az igazságot cselekszi, hogy nyilvánosságra jussanak Isten szándékai! Tehát, a kegyelem megnyilvánulása által válik cselekvővé Isten, ahol a Cselekvő látható eszköze az igaz ember.

Mi az, hogy igaz ember? Természetesen e fogalmat is Isten jelenlétében próbáljuk azonosítani. Az igaz ember az, akit „a kegyelem használhat”. Azaz: aki képes elvonatkoztatni a magánérdektől. Valahogy úgy, ahogy arra Jézus képes volt. Legegyszerűbben azzal a példával tudom megmutatni, hogy mire gondolok, ha azt mondom, hogy én most szeretnék megnézni egy filmet, de mert Isten arra szólít, hogy az Ő kegyelméről elmélkedjem, akkor inkább teszem ezt.

De, miért döntsek Isten szándékára? Amiért hiszem, hogy így lehetek annak eszköze, amire kiválasztott Ő, a szeretet. Végig sem gondolva azt, hogy ez, hogyan válhat az én javamra. Ha csak, azt eleve nem tartom javamra valónak, hogy a szeretet szolgálója lehetek.

Philip Yancey, A meghökkentő kegyelem c. munkájának borítóján figyelmeztet: „A kegyelem előfeltétele a tökéletlenség – a fény csak a repedéseken képes keresztülhatolni.”

Az én értelmezésem szerint, nekem magamnak kell elismernem, felismernem, elfogadnom, és megélni a magam töredékességét, gyengeségét, tökéletlenségét ahhoz, hogy befogadóvá legyek a kegyelem számára. Vagyis, alázat, szelídség, türelem, nyitottság legyen bennem Isten megérintése felé. Mert Isten biztos, hogy fut utánam, szeretetével nem tágít tőlem, mert szeretné, ha engem használhatna szándékaira. Éppen ezért, csak azon múlik, hogy kegyelmének birtokosa lehessek, felhasználója, partnere lehessek, hogy én mennyire tudom alkalmassá tenni magam rá.

Mondhatnám azt, hogy ehhez alkalmasságomat az biztosíthatná, ha Őt, az Istent, és jelenlétében magamat minél tisztábban, őszintébben ismerném, viszonyainkat tisztáznám, és körülményeimet elfogadnám. De, most mégis úgy gondolom, hogy mindezek csupán másodlagos kérdések ahhoz képest, hogy az alkalomkor alkalmassá legyek Isten számára!

Legyen, Atyám rajtam a Te akaratod! Ámen