A kegyelem botránya, hogy nincs üzlet

ApCsel 4,32-37 - A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott dolgok árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt. Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta - ennek jelentése: Vigasztalás fia -, mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.

Zs 92 - Király lett az Úr! Fölségbe öltözött, felöltözött az Úr, erővel övezte fel magát. Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék. Trónod kezdet óta szilárd, te öröktől fogva vagy. Emelkednek a folyóvizek, Uram, emelkedik a folyóvizek hangja, emelkedik a folyóvizek zúgása. De a nagy vizek zúgásánál, a tenger hatalmas hullámainál is hatalmasabb az Úr a magasságban. Törvényeid igen megszilárdultak, szentség illeti házadat, Uram, örök időkre.

Jn 3,7b-15 - Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.” Nikodémus megkérdezte: „De miképpen lehetséges mindez?” Jézus azt felelte neki: „Te Izrael tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.”

A kegyelem botránya, hogy nincs üzlet! Miért is imádkozom? Milyen lélekkel imádkozom? Kinek van szüksége az imára?

Bizony, újra kell értelmeznem, újra kell fogalmaznom, minden nap, szinte, hogy mi az érdek fogalma akkor, ha e világnak élek, és akkor, ha Istennek élek. Ebben az összefüggésben kell megkülönböztetnem a szeretet jelentését is. Akkor, amikor e világ összefüggései között keresem az értelmezését, és akkor, ha Istennel kapcsolatosan tárgyalom a szeretet mély értelmét, értékét.

Bolyki László, zenész, lelkigondozó, a Biatorbágyi Keresztyén Testvér Gyülekezet igehirdetője, a Kegyelem és kalmárszellem c. könyvében írja:

»A kegyelem istenének legfontosabb üzenete számunkra hogy nincs üzlet, és amíg ez a felismerés a megfáradt, bűnös lélek számára maga a megváltás, a kalmárszellem számára botrányos és igazságtalan gondolat is egyben.

Krisztus helyettesítő áldozata, golgotai kereszthalála éppen a szívünk mélyén lappangó örök kalmárszellemet veszi célba, és bemutatja, hogy a valóságos istenkapcsolat csakis a kegyelem által ragadható meg.

Hiába vezekelünk; hiába próbáljuk jó cselekedetekkel kiérdemelni Isten bocsánatát; hiába erőlködünk, hogy megtörjük a karma erejét, hogy valamennyit jóváírjunk bűneink által felhalmozott adósságunkból (...) mindennek a kereszten bemutatott áldozat óta semmi értelme nincs. (…)

Isten kegyelmének fényében valóban nem az arányos jutalmazásért teszünk jót, és nem a büntetéstől való félelem tart vissza a bűnök elkövetésétől. E gondolkodásmód mozgatórugója a félelem, a szégyen, a nyereségvágy, a kapzsiság.«

Arról is ír, hogy lelkifejlődésünk során kell meglépnünk azt, hogy az érdekünk, Istennel való kapcsolatunkban az üzleti szellemről képessé legyen kegyelmi viszonnyá alakulni. Arra a magaslatokra eljutni, ahol az énképem egyre jobban kezd istenképűvé alakulni, vagyis érdekem az Isten érdekének szolgálatává váljon.

Az elmélkedésem elején felvetett kérdések arra irányultak, hogy rádöbbentem arra, hogy voltaképpen az ima, az Istennel való beszélgetés elsődleges célja az kellene, hogy legyen, hogy a magam fejlődését, lelkifejlődését szolgálja. Egyre világosabbá váljon számomra az, ami az Isten szándéka velem, és nem az, hogy elérjem Istennél azt, hogy támogassa az én kicsinyes, önző, önkiteljesítő vágyaimat, vagy félelmeimben védelmet nyújtson.

Ez a felismerés, ez az újjászületés, sokat segíthet, és változtathat a világhoz, és Istennel való kapcsolatunkban! Talán ebben rejlik annak titka, hogy az apostolok képesek voltak meggyőzőek lenni, „nagy erővel” tanúságot tenni Urunkról, Jézus Krisztusról!

Köszönöm Istenem ezt a megismerést! Vezess engem ezen az úton tovább! Ámen